Szerettelek
Keleti Pályaudvar
addig marináltad az ajkaimat
míg nem tudtam levegőt venni
a dolog a vágyról ennyi.
Déli pályaudvar
Most én köszöntem így el.
Úgy érezted, menned kell.
Túlkombinált érzelmek.
Hogy maradj, nem kértelek.
Mersz-e még angyalként ártani?
Szívem összes kihűlt dobbanásával köszönöm neked!
Hazug mosollyal tapostál mindig a szívembe!
Igazad volt egykoron, különbözik a világunk,
de ne emésszük magunkat, mi semmit se hibáztunk.
Engem nem befolyásolnak mindenféle körök,
mert amit érzek, az igaz és örök.