Szeretlek nagymama
Drága nagymamám, hogyan is tudnálak köszönteni téged?
Nem vagyok veled, nem foghatom két kezed.
Egy évvel ezelőtt még együtt ünnepeltük,
De mára nagy lett a távolság közöttünk.
Nagymamival lenni jó,
velem van, ha teheti,
és amit én imádok,
mind ugyanúgy szereti.
Mama
Szeretnék galamb lenni, magasan szállni,
Rád odafentről vigyázni,
Megcsókolnám a ráncos homlokodat.
Isten áldja meg mind a két karodat!
Drága nagymama
itt hagytál minket,
egy búcsúszó nélkül.
Nem maradt más
csak az emlék, és a
nagy fájdalom, ami
sebet ejtett
a lelkemen....
Karanténvers
Napsugarat küldök Neked,
Én most sajnos, nem mehetek.
Nagyi, Te vagy az Anyukám,
és ezt nem a korod dönti el,
esendő szívem védelmét...
A tavasz most nem tud a vírusról,
szirmát bontotta minden kis virág,
bolondos április hideget hoz újból,
megbarnult reggelre a sok aranyág.
Mama, ugye tudod, mennyire szeretlek?!
Anyák napján egy csokor virágot veszek a kezembe,
S a temetőbe indulok hosszasan merengve.
Tudom, mama, hogy én még kicsi vagyok,
De hidd el, már akkor is tudom, mi történik velem.
Tudom, hogy én vagyok a szemed fénye,
S hidd el, én is nagyon szeretlek, úgy, mint te engem.
Már gyermekkoromban is mindig mellettem voltál,
És oly sok szépre, jóra tanítottál!
Drága mamám, mit is mondhatnék még neked?
Talán azt, hogy az Isten mindig legyen veled!