Szeretlek kedvesem
Tavasszal a madarak üdítő dala,
A tél érintetlen, hívogató hava,
Hegyi patak hűs tisztasága,
Újszülött gyermek ártatlansága.
Kálmánnak
Szeretlek, kedvesem, hiszen tudod,
Életünk már sok szálon összefonódott.
Szeretlek... oly tapintattal,
Ahogyan a gyengéd lég.
Mely óvatosan engedi most is
Az aláhulló hó csókjait
Sötétlő derékaljából, és
Fehér füzért terít mindenekre.
Szeretnék veled járni, kelni,
Zöld fák alatt összerogyni,
Emlékezni, ölelkezni,
Rózsák mellett csókolózni!
Neked cserfelek...
Nem tudja az ész
ezt ami történt
nem tudja a szív
megéli megtörtként
nem tudja ez érzet
amit ő érez
elvégzi a szív
elvégzi a végzet...
Kedvesemnek
Rád gondolok, s eszembe jut mennyire szeretlek,
Mikor hiányzol, mindenhol, mindenben kereslek. Te voltál a vágyam, vártam Rád,
S jöttél, azóta nem érzem az idő múlását.
Betekintett a bűvös hold az ablakon,
ezüst fénye szikrákat szórt a paplanon.
Nem adhatok neked bölcsességet,
De adhatok hozzá reménységet,
Nem adhatok kikövezett utat,
De támaszthatom fáradt válladat.
Szeretlek, mint magot a tyúk,
ha csőre végre földre jut...
Szeretlek, mint anyját a kincs,
mely szülés nélkül soha nincs...
Nem tudom, hogy van, de a napokban
Eszembe jut minden apró rezdülés,
Emlékek hada merül fel tudatomban,
Mint a villám, tarol a rengeteg érzés!
Vagy nekem
Mikor szíved itt dobog szívemen,
mikor a kezed itt nyugszik kezemen,
mikor a fejem ott pihen válladon,
mikor nem kérem csókod és mégis megkapom,
mikor a vágy önt el, nem pedig fájdalom,
mikor remegve fekszem az ágyamon,
akkor érzem, hogy élek,
érzem, nagyon szeretlek Téged.
Pillaerdő csendje,
harmatos pirkadat.
Angyalsóhaj-lelke
ringatja ajkamat.
Szeretlek szépen, szeretlek félve,
szeretlek büszkén, magamba zárva,
szeretlek lágyan, messziről nézve,
szeretlek ma, a holnapra várva.
"Szeretlek, Kedvesem",
mellbe vág rendesen!
Szeretlek Kedvesem,
Zimankós reggelen,
Ezeregy éjjelen,
Ragyog az életem.