Szeretlek kedvesem
Történetesen egy nyári napon
Rád találtam a discordon.
Teltek-múltak a nappalok,
Beszéded a szívembe hatolt.
Harmóniádból szállnak a hangok.
Templomi áramú harmóniák.
Elszáll hozzám gyönyörű hangod.
A "tiéd mindig" - szól orgonád.
Olyan vagy nekem,
mint álom a létnek,
éjféli égbolton
a csillagképek
Szeretlek.
A vasútállomásig és vissza, s nem eresztlek.
múlt a nyár,
nyár sincs már -
nem tudom,
miért fáj.
Téged látlak rozégyöngyben,
ücsörgünk egy lét-csücsökben,
csillag szemed lázas éjben,
mellém szegülsz hajnalfényben
Nap mint nap nagyon hiányzik,
Ahogy szemem rajtad cikázik,
Hiányzik az nekem mindig,
Ahogy ajkad engem érint.
Minden nap egy fénylő ünnep,
mikor látom mosolyod.
Világ összes szeretetét
a szívedben hordozod.
Hol festelek, hol karcollak,
van hogy csendéletnek látlak,
van hogy absztraktnak. Van
hogy sáros a ruhád és én otthagylak,
de van bizony úgy, hogy csak azért
fetrengek a földön, mert a föld is te
vagy.
Minden februárban
eljön Valentin-nap,
ilyenkor a leány
ajándékokat kap.
Mélykék égbolton tündöklő csillagok,
hol álommá válnak mesés tegnapok,
nézem az ezernyi kis égi lámpást,
amint éjszaka sző ezüstcsillogást.
Lapokat írtam tele, de széttéptem
mindet, mert nem tükrözték a lényeget,
talán elmondom egyszer majd szavakkal,
eléd állok, és küszködve zavarral
próbálok beszélni közös jövőről,
a mögöttünk hagyott nehéz időkről.
Egymásból éled életünk.
Tiéd s enyém, mit képzelünk.
Boldogság kék madara,
Merre jársz, merre szállsz?
- Fészkünk nélküled üres!
Párod hiába üzen
Szél borzolja deres hajunk,
most még karolsz, ma még vagyunk,
szép a remény - Isten adta -
gyermeklelkünk csitítgatja...