Szeretlek apa
Hol voltál, apa, mikor kicsi voltam?
Sok időt töltöttél nehéz munkádban,
Mire hazatértél, betakart az est,
A pinduri lányod elszenderedett.
Ha apának érzed magad,
ha szívedhez sok szép tapad,
s gyermekeddel közös létben
jártok mindig új reményben!
Édesapámnak
Hiányzol apám
ma reád emlékezem
hiányod még fáj
Apa, tudom, nem volt mindig így.
Az élet oly sok tervet felborít,
Nem kérdi, merre mennél,
Azt érzed, boldog lennél...
Drága Apukám!
Már
Régen
Elmentél...
Nem vagy velem,
Hiányod még fáj...
Hogyha én még kislány lennék,
kék füzetet padra tennék.
Fogalmazást írnék róla,
de csakugyan róla szólna?
Nekem van a legszuperebb Apukám,
Egy hős és ezermester egyaránt.
Szeretlek téged, Apa,
Zálog volt szíved hangja,
E hangot úgy szeretem,
Rólad így emlékezem.
Te vagy az, ki öt gyereket nemzettél,
Engem római ötösnek neveztél.
Te vagy, aki embert nevelt belőlem,
És a félelmeimet sikeresen legyőztem.
Kedves apa!
Amióta elmentél, más lett az élet,
Egy csomó minden történt velem.
Lenne mit mesélnem.
Ő az apukám, látod? Ott a képen!
Babusgatott, szeretgetett, nevelgetett régen...
Reggel mikor felébredek,
Játékosan reám nevet.
Két kezével csak nekem int,
Gyere Pannám bújj ide is.
Édesapám emlékére
Amennyire tud ember, én úgy szeretlek!
Könnyek között olvasom és írom ezt Neked!
Apu, Te csoda voltál mindig az életünkben,
Bár ragyoghatnék még a szerető fényedben!
Bár másképp lenne, bár ne hagynál itt engem,
Bár hamarabb nyílt volna meg a szívem!