Szeretlek apa
Apa, tudom, nem volt mindig így.
Az élet oly sok tervet felborít,
Nem kérdi, merre mennél,
Azt érzed, boldog lennél...
Drága Apukám!
Már
Régen
Elmentél...
Nem vagy velem,
Hiányod még fáj...
Hogyha én még kislány lennék,
kék füzetet padra tennék.
Fogalmazást írnék róla,
de csakugyan róla szólna?
Nekem van a legszuperebb Apukám,
Egy hős és ezermester egyaránt.
Szeretlek téged, Apa,
Zálog volt szíved hangja,
E hangot úgy szeretem,
Rólad így emlékezem.
Te vagy az, ki öt gyereket nemzettél,
Engem római ötösnek neveztél.
Te vagy, aki embert nevelt belőlem,
És a félelmeimet sikeresen legyőztem.
Kedves apa!
Amióta elmentél, más lett az élet,
Egy csomó minden történt velem.
Lenne mit mesélnem.
Ő az apukám, látod? Ott a képen!
Babusgatott, szeretgetett, nevelgetett régen...
Reggel mikor felébredek,
Játékosan reám nevet.
Két kezével csak nekem int,
Gyere Pannám bújj ide is.
Édesapám emlékére
Amennyire tud ember, én úgy szeretlek!
Könnyek között olvasom és írom ezt Neked!
Apu, Te csoda voltál mindig az életünkben,
Bár ragyoghatnék még a szerető fényedben!
Bár másképp lenne, bár ne hagynál itt engem,
Bár hamarabb nyílt volna meg a szívem!
Tomboló viharként zuborog a lelkem,
mint villámcsapás, úgy hasít sebeket bennem....
Édesapámmal még...
Nem gondoltam, jó apámat
most kísértem angyalútjára,
gyásszal itatott, rossz szívének
végső keresztgolgotájára.
Apák napja ünnepén szívemet kitárom.
Nekem volt a legcsodálatosabb apám az egész világon.
Virágot neki én már csak temetőbe vihetek.
De szívemben erős a hit, hogy csak előrement.
Nem elterjedt e szép nap,
Mit az apák birtokolnak.
Veled mindig nevetek,
Édesapám, Szeretlek!