Szeretlek anya
Mondd, Anyám,
miféle szerelem érlelt,
amikor karmádat cipelve
sírtam magam ebbe a világba?
Céltalan gurulnak nélküled a napok.
Úgy érzem, elhasznált, lyukas zokni vagyok...
Reggel félálomban agyam rútul ámít,
- aztán csak rájövök: már semmi sem számít!
Itt állok tétován, fájón,
nem lelem a szavakat,
csak érzek, fájót, nagyokat!
Még nincs rá szó, hiányod mit okoz,
Még nincs rá méltó köszönet,
mit elmondhatok Neked.
Anyák napja alkalmából
Anyukám szeretlek,
őszintén, tiszta szívvel, lélekkel,
köszönöm, hogy felneveltél,
a szépre jóra tanítottál meg engem!
Édesanyám szeretlek
Éges-földön kereslek,
Ha megtalállak téged
Csókot adok néked.
Édesanyám,
Meg sem érdemellek téged,
Én sosem adtam semmit néked...
Szíves szócsokrommal
szép szíveket szórok,
szívedbe szívemből
szeretettel szólok.
Az idő oly gyorsan repül,
Az óra mutatója egyre csak perdül,
Az emlék a múltba merül,
Minden történet homályos ködbe kerül.
Szeretlek, mert te velem vagy.
Sokan elhagytak. De te soha.
Hogy szeretlek, Édesanyám?
Most megtudod, figyelj reám.
Mint kismadár az édes magot,
Mint mező a friss harmatot,
Mint szorgos méh a virág porát,
Mint vetemény a nap sugarát,
Mint az éj az öreg holdat,
Mint telihold a farkasokat...
Anyám, én szeretlek
most is, apró gyerekként, vakon,
szüntelen kitárva két karom,
Anyám, én szeretlek.
Asztalos Tamás (flagranti-poeta)
Költő, akinek szíve akár búskomor, sír,
fájó szívvel igaz, de csak folyton ír.
Mert néki a múlt csupa fájdalom,
keserű lelke pihen egy öreg síron.
Édesanyám,
Kitől annyi mindent kapok
Hálám jeléül
Ó mondd, mit adhatok?
Édes, drága anyukám, hogy is mondjam neked,
Én téged oly nagyon szeretlek.