Szeretet ünnepe
Végre Karácsony lett, ami lassan kétezer éve
szüntelenül hagyomány, lényege: hű szeretet...
Mára azonban az emberiségünk pénzre cserélte...
Szégyene lett ez a tett emberek ezreinek...
A karácsony
számára is ünnep,
bár fényt csak
a kirakatban lát,
plázája a szeméttelep,
meleget a hű kutyája ád.
Még tíz nap, és itt van ismét a karácsony,
legyen ez az ünnep egy szépséges álom.
Hahó, hahó emberek!
Közeleg megint a szeretet!
Beköszönt minden házba,
boldogságot visz minden családba.
Karácsonyra készülődve szorgoskodnak az angyalok,
Meghitt melegségben ragyognak a csillagok.
De egy hamvadó csillag fenn az égen
Nem készül e világ szeretett ünnepére.
Egész évben dobol a szív,
a szeretet ritmusát veri,
ám ha nem érzed e zenét,
dobbanása halk ütemét,
hiába a fenyő zöldje,
minden éke, dísze, fénye
csak üres csillogás a fán,
szobádhoz öltözött csupán.
Téli éjben
Csillagfényben,
Áll egy zöld fenyő.
Karácsonyfa
Lesz belőle,
Ha eljön az idő.
Miről szól a Karácsony? Elmondom én neked,
De ne sértődj meg, mert őszinte leszek!
...ahogyan végső táncát járja felröppen, gyengéden arcomhoz ér.
Kabátomon hirtelen fagyos őszi szél fúj át,
hideg csillagok fénye ragyogja be az éjszakát.
Betlehemnek vezérlő csillaga,
legyen életünknek vezérlő fonala.
Hit, remény s szeretet
Irányítsa életed.
Ma beteg világban élünk,
Céltalanul mendegélünk.
A becsület itt már nem él,
Csak a pénz, mi gyarlón beszél.
Fenyő illat árad a lakásban
Csodás délceg fa áll a szobában.
Drága szép fa hamarosan tündökölsz
Szép ruhádba felöltözöl.
Hópelyhek hulltak, reményekkel töltve,
S földet érve az élet harcát feladták -
Mert nem volt Szeretet
A Szeretet Ünnepén...
Magasságos Mindenható
odafönn az égben,
a szeretet ünnepén
tekints le a földre.
Óh, magasztos ünnepe embernek,
Mi koron az Úr fia jött.
Hazugság csupán, csak szemfényvesztés!
Kitalált mese, nem való,
Elképzelt esete a nagy könyvnek,
Mit egy világ ma is forgat.