Szeretet
Nincs a Földön senki, senki,
ki a párom lehetne.
Mert a szívem keserédes,
nem vonz senkit keserve.
Ha többed nincs is, amit adnál,
legyen máshoz egy jó szavad!
Figyeld csak meg, a jó érzésed
honnan indul, miből fakad?
Három árva gyermek mendegél a hóban,
Egyikük sírdogál kockás takaróban,
Másikuk egyre csak egyre csitítja őt,
Fázós orra elé tart fehér zsebkendőt.
Az ötvenedik
Ötvenedik versemet írom éppen,
Pár sort írok köszönetképpen!
Hű maradtam végig terveimhez,
Erőt, kitartást adtatok verseimhez!
egy szerelem története
Ha kézen fog szemed
A lábam megremeg
Pórázon lebegő
Ólomsúly levegő...
...amíg tudok szeretni,
úgy adni mosolyt,
ölelést vagy könnyet,
nekem is jó, megkérdezek,
érzem, neki így lesz könnyebb,
nem sajnálva időm
nem rohanok el előle...
Őrangyalokat úgy képzeled,
Csak felhők fölött léteznek.
Más dimenzióban
Energiatesttel rendelkeznek.
Anninak
Bennem rólad emlékek nincsenek,
ha voltak is, elvesztek, alig ismerlek!
Nem is tudom, ilyenkor írni neked
mit is lehet, olvasd hát versemet!
Olajos mandula-kezed engem simít,
szemed barnája folyton-folyvást hívogat,
lebbenő hangod kövér könnyek közt csitít,
hogy tűrjem tovább az érted szőtt kínokat.
Karinthy szavaira
Világosodik az éjjel,
Most a bűn és fájdalom
Nem ér el.
Gyolcs-csipkék csupán a reggeli felhők,
tócsöppek azúrja fent a magas ég,
s ahogy tekintetük rám emelik a mezők,
felismerem Apám, bár nem járt erre rég.
Mama, mondd, fog-e fájni, hogyha most elesem?
Sebes lesz-e a térdem, és könnyes a szemem?
Fogd a kezem, légy jó, szeress,
Nem engedem én, hogy eless.
Fordulj a fény felé, ha a kedved sötét;
az árnyék, a bánat eltűnik majd mögéd.
Hit, remény, szeretet
A hit most hol van,
Csak Isten házában?
Életem egy zongorabillentyűs lépcsőn halad,
hol vidám, hol szomorú dallam szalad.
S bár léptem olykor karbantartásra szorul,
a dallam így is hallhatónak bizonyul.