Szerelmes levél
Mióta nem láttalak,
az újra és újra vetett földek melegén
csak az összeölelkezett rögök bújnak meg szelíden.
Nehéz ekékkel hasogatott évek barázdáin
varjakat teremt az emlékezés,
és még mindig nem mondtam el Neked
a kimondhatatlan egyszerűt,
mert semmit sem kell mondani...
Hiányzol, hiányzol, drága Csillagom,
Hiányod által sötét minden napom.
Te vagy számomra a fény, a világosság,
Mely beragyogja lelkem összes zugát.
Találkozásunk
Ragyogó nap volt, s gyönyörű táj.
Énekeltek volna a madarak, de nem volt kora már.
Kellemes meleg volt e délután, emberek sétálgattak a főutcán.
Annyi ember sétált a nyitott ablaknál,
beszélgetni kezdtem egy idő után.
Amikor a szerelmes levél körbejár
Nagyon szeretem Ágotát,
már az óvodában is szép volt.
Minden szüneten kergetett,
azt hittem, hogy a feleségem lesz.
A csillagok tündökölnek a végtelen égbolton
A Hold elbújt, egy távoli otthonban
Keresi a meleget, az ölelést, a szeretetet
A nap már alszik, megpihen a gyönyörű tájakon.
Későn érkezett szerelmes levél
Bocsáss meg nekem,
E későn kapott levélért,
melyet most remegő kezedben tartasz,
s olvasása közben
egy rég elfeledett emléket
s lányt marasztalsz.
Mondom el,
Vacogtam.
Egy ösvényen dúdoltam,
Száműzve suttogtam.
Levelet írok, de oly nehéz...
Fájdalomtól most nehezül a kéz.
Mert elmentél,
S az ajtóm még nyitva áll,
Szívem, szegény,
Egyre vár, visszavár.
Lassan múlt a hajnal, mert az este nem engedte el,
Az este kérlelte szépen a hajnalt, jöjj maradj még,
Nem tehetem, jön a reggel, és ma még a nap is felkel,
így hát nekem mennem kell
- felelte a hajnal...
Felnézek az égre,
S nap süt éppen!
Látom mosolyodat
Tündöklő napsütésben!
Szemeid ragyogását
Esteli csillagok fényében!
Mosolyod mikor szemeiddel, arcodra ül,
Szívem ezerszer dobban meg legbelül.
Szia!
Hát akartam neked írni, de már nincsen kedvem.
Történtek velem dolgok, leírni merjem?
Elfolyt a nyár, lassan csordogálva
kémleltem az eget egy csodára várva...