Szerelem
Elhiszem, pedig tudom, hogy nem szabadna,
Elhiszem, hogy értékes neked az, amit a szememben látsz,
Hogy felfogod; flegmázás alatt mennyi érzelem van, mi
Kiszakadva
Már-már veszélyes lenne rád.
Emlékszem,
milyen gyönyörű este volt...
Még nem sejtettem,
hogy ez az utolsó találkozás.
Csak él, de az úton mégsem lép,
Ha most nem indul és zenél,
Elveszti hamar álmait,
Mert értem, tőlem nem rejti el.
Kortyolgatom a borom,
Közben gondolkodom,
Elszáll minden gondom,
Rád gondolok, édes Bobom.
Boldogságra vágyódik az ember,
rátalál a szerelemre egyszer,
józan eszét ő a sutba dobja,
nem létezik ezután más gondja.
Hervadó a szépség, mint a múló évek,
de én úgy, mint régen szeretlek, míg élek.
Olyan az élet is, mint a nyíló virág,
idő múlásával lehullajtja szirmát.
Poros könyv, mely figyelmet kíván
Mi alapján választasz könyvet?
Beleolvasol, és egy új világot fölfed?
Borító? Előszó? Recenzió? Vagy más?
Kopott, poros, többször látott varrás?
Olyan jó Veled ma a mindenség!
Az űrt betölti lélek-világosságod.
Szellemi színterén szárnyaló lét-igéd
hű tanítóként szolgálja világom.
Éjszakákon át, mielőtt lelkem álmodni tér,
Visszavágyom egy kertbe, hol a nap a szívemhez ért.
Ott, ahol egy fa alatt állt egy kis ház,
És már sok éve ott áll.
Sötét volt, mellettem ültél,
Mosolyoddal jeleket küldtél.
Nem ismertelek, de akartalak,
Egész este önkényesen zavartalak.
Dal a szerelemről
Hogyha méh lehetnék, szirmaidra szállnék,
csodás mézkelyhedből új erőt merítnék.
Szirmaid harmatját mohón mind meginnám,
mézédes illatod mind magamba szívnám.
Asszonyoddá tett engem Isten,
Téged kerestelek eddigi éveimben.
Eltelt azóta két simogató ősz,
Mióta a szerelem minket összeköt.
Sötét az ég, rám alkonyult,
még a kedvem is beborult.
Tapogatva megyek tovább,
bele se gondolok, hová.
Fesd rám aranyadat,
ha kopnak a fények,
fakulnak a képek,
...erősíts meg, kérlek!
Ha majd a hiány ül helyettem helyemen,
hangtalan némaság visszhangja felesel,
mikor kérdésedre nem jön már felelet,
távoli tengerek suttogják nevemet,
ezüst esőcseppek verik szívverésem,
óceán homokja nyeli el a léptem,
szemed tiszta fényét az égen keresem...