Szerelem
Leszállt az est.
Sötét köpönyegbe
Öltözött az égbolt.
Leköszönt egy kis csillag.
Szép sorok közt nagy igazság,
Csak Istennél van minden bánatra vigaszág.
Nagy csata dúlja szerelmes szívünket,
Nagy szerelem dúlja csata hazákat.
Tudod milyen érzés, elveszteni valakit?
Fáj a szív, mardos és ég.
Forró szerelemmel szeretni, igaz kincs nekem.
Igaz kincset találni, nem könnyű velem.
Forró szerelemmel igaz kincset találni,
Mágneses vonzerőként egymáshoz simulni,
Kéz a kézben összekulcsolva, testünk összeszorítani...
Boldog vagyok, mert velem vagy.
Örül a szívem, mert enyém vagy.
Te voltál az kire vártam
Ragyogó csillagok között
Szíved, a szívembe zártam
S a szerelem belém költözött.
Egyre jobban várom
hogy elkapjon, fojtson az álom.
Nő
Érezlek Téged még most is és ellep a bánat,
Hogy elmentél oly’ korán.
Gondolj néha énreám,
mikor sötét éjszakán,
a sötét ölel körbe s át...
Szemedbe nézve magam látom,
Előtted állva nézlek téged.
Remeg térdem, reszket a kezem.
El soha ne engedd a kezem!
Téged szeretlek én míg élek.
Szerelem, mi az nekem?
Létra nélküli kis verem.
Sötét de kegyes börtön,
Hol azért is gyümölcs terem.
Elevenen eltemetsz engem,
Ha magamra hagysz.
Szerelmem el nem engedem,
Szívem rabja maradsz.