Szerelem
Tán nem lesz több alkalom,
Mikor szemedbe nézve vallhatok
Őszinte - igaz szerelmet!
Tán e vallomás hallatán
Végleg elvesztelek...
Vagy épp e szavak döbbentenek rá,
Mennyit is jelentek neked igazán!
Most átadok egy darabot,
egy darabot a lelkemből,
Ajándék... Tőlem... Neked,
Megfoghatod, megnézheted.
Ez jegyességünk utolsó napja,
S én mégis örülök neki.
A gyűrű, mely ujjadat fogadja
Szívem örökre hozzád köti.
Kerestelek,
Nem voltál ott.
Átkaroltál,
Szellő simogatott.
Álomvilágom lepkeszárnyai
Merengőn keresik a tegnapot,
S letűnt boldogságunknak
Állítanak emlékoszlopot.
Az elme sem foghatja fel
A szeretetnek erejét.
Lelked önmagát adja fel,
Feledve a tisztességét.
arcod vállamhoz simul
mosolyod bőrömbe olvad
kezed a kezem felé nyúl
mikor télen megcsókollak
Ijedt szemekkel a tudat mögött,
Reménytelenség és kétség között....
hajnal van nyugodt
hunyor hajlik bókol
mozdulatlan a nap
felhőtlen délibáb
Rózsát kaptam én, illatosat, szépet,
melyet a férjem nagy titkosan tépett.
Szeretete jeléül nekem idehozta,
boldog mosollyal a kezembe nyomta.
A hold az éj indikátora.
Szenesült; sötét-oldalas.
Csapadékos oldatú vacsora:
Színe fehér, salétromsavas.
Ki szeretetben él, nem büszkélkedik,
Másokat nem gúnyol, s nem uralkodik,
Soha nem hallod azt, hogy hibáztatna,
Vagy hogy másoknak fájdalmat okozna.
Dobban a szív,
Érzed, hogy hív.
Érzed, ahogy téged kér,
Ki mindennél többet érsz.