Szerelem
Te az Oroszlán vagy.
Én Szellőcske, a Ló.
Hozzád nem való...
De vágtatok érted
millió éve már,
el nem érlek
soha, soha tán...
Nem tudok mit tenni, kellesz nekem...
Nem tudom, mit is mondhatok,
tudod, hogy mit akarok.
Elmondhatnám még százszor,
Kellesz és máris Hiányzol!
Azt álmodtam,
hogy engem szerettél
karodba temettél,
hogy legszebb voltam...
A nő kit régóta a fák suttogása vonz, elhúzza vágyait
A nő ki reggel felkel, sohasem álmodik.
E nő kit én szeretek sosem vallja át dallamom játékát
Titkolja irántam érzett szerelmi áriáját.
A szerelem nagyon gyönyörű szó,
olyan érzés, hogy el sem mondható.
A vágyakozás le nem írható,
előtűnik, de meg nem fogható.
Te azt mondod - mennem kell,
Én azt mondom - maradj velem,
Te azt mondod - engedj el,
Én azt mondom - nem tehetem.
Óh, én drága Júliám,
Miért vagy oly szép mostan is,
Orcádon még ott a pír, s az élet
A múlás nem rontott meg téged.
Kérdezem magamtól, hogy mitévő legyek
De sajnos a kérdésre választ nem lelek
Fáj már maga a gondolat is, hogy elveszítelek,
Minden áron azon vagyok, hogy veled legyek
Nélküled én már többé nem is élhetek...
Megláttalak, s sorsom lettél,
Utaimon velem jöttél,
Társam voltál oldalamban,
Szívem fonta kosaramban.
Aludtam, és álmot láttam,
melyben király voltam
és te a királynőm.
Szeretni valakit és nem csak mondani,
Hanem érezni,
Mindig óvni, félteni,
Mindig boldognak látni.
Jövünk-megyünk nap
mint nap, nem tudjuk mikor
jön a pillanat
Felébredek, ha
álmaim csillagútján
ajkunk összeér.
Többé ne várj rám:
a földön találtam meg -
igaz szerelmem.