Szerelem
...Mesét mond a fiának a bölcs szarvas,
Elvesztett aranyát keresi egy törpe,
Mit sem foglalkoztatja az erdő ünneplő népe.
Porrá égne köröttünk a mindenség,
amikor megkondulnak harangjai
a végítéletnek
s eljön a végső óra:
feltárulnak a pokol kapui,
a világ pillérei pedig megremegnek.
Nap
Csak lopott parázs a testem kozmosza,
pár évtizedre kölcsönkapott otthon.
Fény játszik életet végtelen szemedben,
ilyen mértékkel... már régen nem szerettem.
Tükörországodban megtörik a csóva,
és érlelődik egy világkatasztrófa,
mely repedezve robbantja fel az eget,
húsunkkal borítva be a csatateret.
Szerelmes szívem
hangodra lelt.
Szerelmes szíved
hangomra kel.
Lefekvés előtt rád gondolok s lehunyom szemem,
Elfog a szomorúság, mert nem vagy itt mellettem.
Nem hallhatom hangod, nem láthatom a szép szemed,
Nem ölelhetlek át s nem foghatom meg a kezed.
Ha völgy leszel,
Én hűs patak benne
Ha te vagy a patak,
Én ívelt híd felette...
Hétfőn halkan, haragosan hívott fel.
Kedden kellemesen kedveskedett.
Avagy a történet a belső világomról
Volt egy szép világ, ahol
mindenki boldog volt,
s pirosló hajnal által
volt festve az égbolt.
Az életünk csupa esély,
Nem tudom, megragadjam-e én?
Kellek-e igazán,
Vagy játék vagyok csupán?
Álruháim százai szakadnak le rólam,
elhelyezem őket az üvegkoporsóban,
ahol feküdt eddig a legmélyebb személyem,
törékenységem és minden áldott szeszélyem.
Ha találkozunk majd,
Vörös rózsával várj -
Nem kell egész csokor,
Elég egy szerény szál.
Én azt is bántom, aki szeret, hogy
utána örömteljes legyek.