Szerelem
Asszonyoddá tett engem Isten,
Téged kerestelek eddigi éveimben.
Eltelt azóta két simogató ősz,
Mióta a szerelem minket összeköt.
Sötét az ég, rám alkonyult,
még a kedvem is beborult.
Tapogatva megyek tovább,
bele se gondolok, hová.
Fesd rám aranyadat,
ha kopnak a fények,
fakulnak a képek,
...erősíts meg, kérlek!
Ha majd a hiány ül helyettem helyemen,
hangtalan némaság visszhangja felesel,
mikor kérdésedre nem jön már felelet,
távoli tengerek suttogják nevemet,
ezüst esőcseppek verik szívverésem,
óceán homokja nyeli el a léptem,
szemed tiszta fényét az égen keresem...
Összecsókolóznak kezeink,
Farkasszemet néznek szemeink,
Összesimul a két angyali test,
Összefonódott lábtekercs...
Gyurgyalagot fest.
Gyúlnak a fények, varázslat esti égbolt teraszán,
A Hold ütemre diktál csillagfényes felvonulást.
Éji zene üstökössel, színpompa és kavalkád,
Ritmust jár éppen ütemesen a huncut holdsugár.
Elcsókolatlatlan csókok, átöleletlen ölelések
Megint a jól ismert álmomban vagyok,
Ahol ismersz, szeretsz, veled együtt vigadok.
A Nagy ház folyosóin kereslek,
S te találsz meg az egyik teremben.
Karodat érzem, átjár a régi, jó ölelés,
És az egyre erősebb szívverés.
Szép lehet életed,
te vagy a kovácsa,
formáld, mint a vasat,
meglesz a varázsa.
Születésnapodra
mit is kívánhatnék,
legyen a mai nap
neked szép ajándék.
Szerelemnek tüze éget,
hogy vethetnék ennek véget?
Lelkem izzik, szívem vérzik,
szerelmeddel megelégszik.
Némán rejtőzöm a kapunál,
hallgatom csak a kopogást.
A túloldalt, ki reám vár,
fényesebb egy csillagnál.
Alszol
Maradjon tiéd az álmod
Vagy add a téged
Őriző óvó szemeknek
Forró homokú tengerparton sétáltam,
Meleg szellő fújt s lengette kaftánom,
Kendőmet fújta a tenger felől jövő hűs szél,
Valamit súgott, ami a lelkemig ért.
Kékülnék a fellegekbe,
Hogy az eső rám szitáljon.
Szétcsúsznék a végtelenbe,
Hogy többé semmi ne fájjon.