Szerelem
Ahogy a feszes húrokat pengetem,
a tokra egyre több üresség tapad.
A ritmust kérem, hogy élővé tegyen,
pedig tudom, bánatom miből fakad.
Beszélni szeretnék hangommal igazán,
dalommal kopogni szívednek ajtaján,
legyél a tanárom, hűséges szövetség,
járuljon elébem hangoddal követség.
Szemünk bogarában ég az alkonyparázs -
gyengíthetetlen a csillagok szikrája,
tegnapvolt álmai lett benne a varázs,
szivárványemlékek ecsetje pingálja
Zalán
Kértem tőle egy képet, folyton nézem őt.
A karom, mikor átölelte, minden eldőlt.
Uram! Lelkem és életem
Már rég a kezedbe tettem!
Hagyom, hogy sorsom alakítsd,
Te tudod, hogy mi jó nekem.
Hirtelen jön, váratlanul,
Szerelem, amely lángra gyúl!
Boldogság árnya átsuhan,
Ő az igazi, valóban!
Égi fényre dobbant szívem,
Megérezte másik felem.
Angyalszárnyon jött szerelem,
Tündérmese lett életem.
Minden reggeli ébredéssel
Új élet kezdődik el.
Szívedet és lelkedet
Reményteli várakozás tölti el.
Testben távol vagy, kedvesem,
De lelkem érzi lelkedet,
Így a távolság eltűnik,
Bár testem hiányolja testedet.
Már csak emlék, ami kis történet volt,
De emlékezni jó akkor is, ha rég volt!
Feledés homálya rá sohasem borul,
Mert az emlékek során a tűz újra felgyúl.
Te vagy, kit így még soha nem szerettem,
Te vagy, kit majd sohasem feledek.
Te vagy, kihez lelkem szála örökre köt,
Te vagy, kihez sorsom küldött.
Rég láttalak, kedvesem,
Hiányodtól sokat szenvedek!
Olykor magam elé révedek,
Lám, rád talál a képzelet.
Így egyszerűen, SZERETLEK!
Mindegy, hol vagy, mit csinálsz,
Nem számít sem kor, sem foglalkozás.
Bár tiszteletem irántad mélységes,
De személyedbe vagyok szerelmes!
Egyedül éltem életem, de boldogan,
Nagy szerelmet jó Isten elém hozta.
Váratlanul bukkant fel életemben,
Miért történt akkor, nem értem.
Különleges, ünnepélyes alkalom,
Az életben egy sorsszerű vonzalom.
Pillanat műve találkozni olykor,
Ám, ez a pillanat egy életre szól!