Szerelem
Magányos volt az életem,
Egy fénysugarat kerestem.
Nem várt égi áldással
Jött egy szerelem csodával.
Kezemhez simul
fáradt, dolgos kezed,
szívünk ritmust kalapál,
mikor vállamra hajtod fejed.
Régi nóta
Mint a mesében, egyszer régen
éltünk ketten erdőszélen,
napra forgott tiszta lelkünk,
szerelemtől szárnyra keltünk,
jött az eső, vihar, villám,
de mi együtt szálltunk, repült hintánk,
nem törődtünk semmi mással,
egymás szívét fontuk által...
Néhányan már megbántottak, s csalódtam sokakban,
Ezért lassan magam köré egy nagy falat raktam.
Azt akartam, hogy ezen senki se juthasson át,
Hogy ne okozzon ezentúl senki se csalódást.
Nyárhevű hajnalok harmatán boldog úgy éjnyugalom,
ahogy asszonyos karjaid vánkosát vánkosomul fogadom.
Tükrei vagyunk önmagunknak szüntelen...
Szívünk dobban mégis nesztelen.
Szemeidben a lelkemnek fénye,
Meglelem bennük az eltitkolt kincset.
Amint megérintik szavaid érző szívem,
Tűz lángja lobban, megfertőződik énem.
Fejem fölött az ég,
körülöttem az erdő csendesen integet,
szél ringatja lágyan pihenni vágyó szívemet.
Megrezzen a lomb, s a gondolat ráül a fákra,
néma a szó, s a beszéd is némán talál ma.
...oly mindegy, csak valós érzés legyen,
és érezzem, hogy vágysz reám:
hogy engem akarsz őszintén és igazán.
Egyenes úton járok,
de a hátam már görbe,
mégsem esek
csuporból vödörbe.
Sóhaj száll az esti szélben,
bogár koppan szürke fényben.
Halk ima kéri az áldást,
bűnös szív a megbocsátást.
Ragyogó kék, szép szemeid,
akár az égen tündöklő csillagok,
néznek le rám, szerelmes tekintettel
tudják, örökre társad maradok.
Messze, távol, túl az üveghegyeken
él "egy gyönyörű madár, a neve Szerelem."
Szívében izzó parázs, csőrében jázmin,
bármerre jár, tündér virágzást hint.
szemed tüzében izzik a nappal
pőrén állok az ágyad előtt
szívembe fészkelt szerelmed hajdan
gyorsan lehúzom azt a redőnyt