Szerelem
A 3. mese
Ó, Ida Anna! Ő lányod és anyád
és asszonyod, ki úgy ölel ma át,
ahogyan ölelt mindaz, aki volt...
Kinek apja s anyja vagy egy személyben,
mert a saját műved szinte egészen.
Férfiaknak meg kötelező olvasni!
A nő maga a nő, ő maga a bájos csoda,
A nő a báj, ő maga a férfinek a csoda!
Férfiak, fáradozzatok,
Nőnek nagyon hódoljatok!
Kívánom szerelmed, ó, Gitta!
Elhagyott engem a Franciska!
Ments ki engem mélyből,
Bánat mély gödréből...
Most biz` vár engem lelked kútja...
Kedvesem, a vágyam, már biz` ám
Elhatalmasodott, Dorinám.
Mindig ábrándozok,
Lelkemben harcolok.
Ha közelben lennél, imádnám!
Csinosabb, kerekebb bizony, nem akad.
Unikum, akin a szem mindig megakad,
Kacér kacaja örökre szívedben marad.
Még mindig ravasz...
(septolet)
Végre,
Végre,
A hideg télnek vége!
Valahol a világon van egy kis szoba.
A szobában áll egy ósdi szekrény,
S aprókat reccsen, ahogy szárad a fa.
Ebben lakik egy öreg szú.
Lám, te vagy a legszebb - legalábbis nékem!
Lehet, van hasonló távoli vidéken,
de te itt vagy nekem, én meg neked vagyok,
s boldog az életem, hisz szemed rám ragyog!
Tél van, kedves.
Fehér, hideg tél.
Gondolsz rám néha, édes?
Ott a messzi, örök-nyár mezején?
Akadály előttem
Síkság mögöttem
Haladni kötelesség
Hermész nélküliség
Magasság egekig
Többszáz méterig
Ugrik, mászik, lép
Nemes cél ami szép...
Hogy mi a szerelem?
Nekem te,
neked ő,
a számnak a szád,
a lánynak a lány,
a lánynak a fiú,
a fiúnak a fiú,
a fiúnak a lány...
Látni még nem igazán láttalak, csak álmomban,
Minden percben ott vagy gondolatomban.
Még nem láttalak,
Csak képeken,
De beléd estem
Teljesen.
Van értelme szeretni?
Éjszakákat végigszenvedni?
- Mindezt egy fiúért -