Szerelem
Valahol
a Himalája csúcsán álltam,
vagy csak ültem a szobában...
- Ne felejtsed el, ez egy gondolatom:
Repül a rigó fenn az égen,
megkívántam szárnyát, kértem,
adja nekem vagy repítsen,
szerelmes lettem éppen.
Előttem egy fenséges doboz,
Kibontva ezer meg ezer darab.
Mely együtt egy óriási képet ad!
Sok kicsi alkotóelem rejlik benne,
Egy atom csak egy helyre megy be!
Szerelem, szerelem,
de szép is tud lenni,
érdemes miatta
néha lépre menni.
Piktorként viselkedett a villám,
Ezüst szemeit rám villantotta.
S feszes lábait görcsbe rántotta
Isten míves keze, ó, s egy hullám
Vágott torz arcába, ősz hajába.
Múlt időknek és maiaknak Holdja
Fogait szívta derék bátyám, a Hold
A régmúlt, letűnt, mesés estéimen.
Keblét cifráztatta meg szemeimen
S neki ásítottam emlékeimen.
Oly régóta vártam már Rád!
Megérte végre látni e csodát!
Néma csend, mégis ott a válasz,
Sebzett lelkemnek stabil támasz!
Lennék a Nap, és ölelnélek,
lennék a szellő, éreznélek,
ha fény lennél, én csodálnálak,
mint drága kincset, imádnálak.
Ha majd hajadban ezüstcsillám ragyog,
arcod bársonyán sápatag lesz a pír,
szemed sem tündököl úgy, mint a zafír,
ajkamról akkor is neked szól dalom.
Fakapu zörren, majd kattan a zára,
letűnt korok porát kavarja a szél.
Rálépek a jövő nagy színpadára,
padlója márvány, az ajtaja acél.
haikucsokor
ha megszeretnél
talán szép is lehetnék
- a legszebb - neked
*
hidat építünk
két egymás mellett folyó
valóság közé
*...
Szeress úgy,
ahogy mindig akarsz.
Szeress úgy,
hogy te légy a gondolat.
Tizenkét év telt el
bánatban, örömben,
ragyog a szerelem
mindkettőnk szemében.
Ha nyílnak a virágok, és kisüt a Nap,
csokorba gyűjtök minden mosolyt és sugarat,
hogy didergető, bús téli esteleken...
Keresem a válaszokat,
százszor kérdezem önmagam,
miért búsul most a szívem,
miért nem vagyok gondtalan.