Szerelem
...Mondd, ezek nélkül hogyan éljek?
Kimondom s le is írom,
Fejtegetem titkos sorsom...
Ó, Te, "vén" szerelem!
Veled telt szívem, lelkem,
Örökre maradj velem!
Hitetlen gyötrelem, átölel karja,
ül fenn a nyakamon, s az agyamat marja,
Érzem, hogy csírázik az indulat sarja...
elkopott életem a port vakarja.
Csendes szigetet keresek a háborgó tengerben
Egy helyet, ahol vén tengerész megpihenhet.
Fájdalmat érzek megfáradt, öreg testemben
Szívemben az izmok lassan elernyednek.
Tétován keresem,
ami elveszett oly régen.
De ha nem lelem,
nincs semminek értelme.
Töröld el hát lelkemet,
mert hazugság lett minden!
...Kék az üvegcse a Hold peremén,
Ki levét issza, megleli Ámort,
Szerelem kábít éj idején.
Még nem tudom, hogy te és én,
Még nem tudom, hogy majd együtt,
De várom, legyek neked én,
Közös napok tán` mindenütt.
Nagy halomra rakott tengerektől
elúszik a sötétség. Felgyújtottad
bennük a villanyokat, s az egész,
mint a tér fényes belseje,
kiáltásommal teli csönd lett. Itt
utazom, azt hiszem, lebegve.
Szívembe karcolt érzések,
sohasem létezett fényképek,
egy illúzió, mint infúzió,
belém csepegtetett téged,
s meghalok, ha vége.
Szerelem jöttél és átgázoltál rajtam
Oly gyorsan hogy levegőt sem kaptam.
Letaroltál mint vihar a búzatáblát
S folyton kerestem egymás társaságát.
A gyerek eszi az izzó dobozát.
A szívem hallaná a szíved dallamát.
Visszatért, kit nem láttam,
Nem is olyan régen.
Mardossa a szívem,
Mely kiáltja: Végem!
Szeretem a fénylő
tüzet a szemedben,
mikor a hold fénye...
Elmegyek innen, nem megyek tovább,
Szétvet a lábam, szétvet az imám.
Talán a sors keze volt,
Hogy egymásra találtunk.
A lángoló szerelmünk
Nekünk nyugtot nem hagyott.