Szépség
A hajnal csendesen átkarol
Emlékeink összesimulnak
Vágyaink összefonódnak...
Gondokról, kínokról, bajról, úgy érzem, írtam eleget!
Jegyzek most inkább csupa jóról, mely feldobja kedvetek!
Szabira ment a hőség, néha hullik hűsítő eső,
lágy szellő ringat egy fészket, a meleg nem oly` rekkenő.
Képzelet játszik velem...
Sétálni veled,
Kéz a kézben, csak lazán.
Felettünk kék ég!
Végtelen abrosz az égbolt,
morzsák rajta a csillagok,
ropogós kifli a vén hold,
ínycsiklandók az illatok...
Lent a völgyben fürge patak
csörgedezik, tovaszalad.
Vihar dúlt még tegnap este,
a szép erdőt körbenyeste.
Sóhajtoznak az öreg fák,
megtépázott lombkoronák.
Névnapi köszöntő, harmadik rész
Október tizenöt: Terézek névnapja,
megérett már a sütőtök magja.
Felszeletelik a finom sütőtököt,
kályhában sütnek belőle vagy ötöt.
Bársonyszálakon
búg a hangod,
repedéseimen oldódik
a simogatás.
Egy élet margójára
Csodás tavasz volt, nap ragyogott,
Sugara minket simogatott.
Légben bűvös varázs kavargott.
Csöndes este dőlt a fákra,
bíbor arca elborult;
zárta csőrét némaságra,
s rejtekére elvonult
Kertek alján tündetavasz lépked,
lábnyomában ledér krókuszok
ringatják a sárgát, lilát, kéket...
Sarjad sok kis rügy, ébred a világ,
vadszázszorszépet friss szellő cibál,
a tavasz színe cseppent a rétre
hóvirágfehér ibolya kékje.
Te vagy az én lelkem, a mindenem:
ó, te színpompás, drága kikelet!
Hangod lágy, mint a szellősusogás,
mint feltörő forrásvízbugyogás.
Pipacsok, pipacsok,
Vérpiros pipacsok...
Telis-tele mező,
Mily ámultba ejtő.
Év ruháján redők, ráncok,
látod már a tavasztáncot?
Láss csodát... ímhol a tavasz!
Hajnal pirkad,
Máris virrad.
Napsugár dereng,
Álmosan mereng.