Szépség
Virágom volt egy, legszebb mind közül,
Jól tudtam hát, hogy nincsen néki párja.
Ha hervadván láttam, gond vett körül,
S imádkoztam, hogy jöjjön égi pára.
Búcsút int a forró, nyári szél,
könnye hűvös, fázós esőt ígér.
Ázik a mező, a fa, a levél
halk suhanással lassan földet ér.
Szép vagy, amikor alszol,
bár csak sejtjeimmel sejtelek.
Levélujja köré csavar az írisz, csöpp kék
nefelejcslámpások égetik rétek zöldjét.
meghorzsol a lég,
a lekaszált rét kiég,
csodátlan rezeg.
Hajnalban kimegyek az udvarra.
Hallgatom, mit énekelnek a madarak.
Felfigyelek egy csodálatosan szép hangra,
- S egy varázslatosan szép dalra.
Szaténselyem fákon tavaszfuvallat,
harmatcseppek szőnek csipkevirágot,
szépségük tünékeny - földre hullanak,
nap ölel magához sok milliárdot.
Van egy hely, ahol a fák az égig érnek,
Nyoma sincs a hosszú, hideg éjszakáknak,
Tenger morajlása súg a messzi bércnek,
Nap korongja ragyog távol a határban.
Hajnali kettőt ütött az óra,
s én bágyadtan tekintek fel a Holdra.
Időm, mint a tenger, körülölel a nyugalom,
elfog az ihlet, ez ritka csodás alkalom
Erdőszéli kis patak,
ó, de régen láttalak!
Rég hallottam csobbanásod,
rég csodáltam csillogásod.
Tudod, mi a szépség?
A természet csodája.
És mi a csoda?
Életed örök álma.
Átölelünk,
számtalan színpompás madár,
oltalmazunk,
sok-sok lakó, leszünk talár.
...méterek
Míg Buda és Pest is vele tart, kéklő a bizalma,
és megidéz ma reményt nyújtva szerelmi opált,
kedve kacagva karót, csónakot összedobál,
bár ahogy éjszínét köti, féltőn inti hatalma.
Megszületünk, mint
Forrásból a patak.
Csörgedezünk...
Észrevétlenül, halkan...
Fekete tengernek morajlását hallom,
favázas szállodánk vár a tengerparton.
Messziről érkeztünk, elfáradt a csapat,
légkondis, nagy buszunk célja felé haladt.