Szép vagy
Szépem
Olyan szép vagy, mint a nyári hajnal a magas égen!
A sötétség fénybe borul, pirkad az ég a messzeségben.
Szemed úgy fénylik, mint a bársonyos nap
fénylik fent az égen.
Szép vagy nekem, mint virágnak a szirma,
szép vagy nekem, mint tavasznak az illata,
szép vagy nekem, mert a mosolyodnál nincsen szebb,
szép vagy nekem, régóta fürdök szemed fényében.
Szép vagy...
Szemeid csillagok...
Tekinteted kihívó...
Bár lehet Te ezt nem tudod...
Oly szép vagy, mint az akác fehér virága,
Mely májusi tavaszban szórja illatát,
Megigéz, elcsábít, és magába zárva
Átfesti az egész, szép, holdas éjszakát!
Szép vagy. Arcod dereng,
a holnap pírját keresed?
Ember! Te, ki tavad tükrét
lávaként zúdítod, s árasztod,
a verejtékben fekvő sötét árnyak
nesztelen, s búskomor seregére!
A belső szépség dicsérete...
Szép vagy...
Mert kedvesek a gondolataid,
Szinte látom,
Ahogy szövődnek szép szavaid,
És elgondolni is sok,
Ahogy dolgoznak, nyüzsögnek...
De szép vagy! -
így téped unalmas szádat
az őszinteség szerelmes mezején,
s csodálkozol magadon, mint
Góliát Dávid erején.