Szép az élet
Egész életemben értelmet kerestem,
élet útvesztőjén el sosem tévedtem.
Érdemes volt élni, keresni a szépet,
tudom, megtalálom az örök szépséget.
Szép az élet,
nagyon sok nő van a világon,
melyek szépségek.
Még lehet nagyon szép az élet, a
jó
mindörökre a rossz helyébe léphet.
Dallamok
szállnak a szélben, szívünk lágy
dobbanása
már a tündöklő végtelenbe érhet.
Van egy ember ezen a világon,
akiben lelki társamat láthatom.
Ez az ember csupa szív és lélek,
ismeri nagyon jól az emberséget.
Szeretetét szíve mélyéből kitárja,
nem sajnálja szétosztani a világba.
Nincsen semmi, nem maradt,
Kipusztult élet maga,
S halotti ruhájába
Öltözött minden világa.
Az élet hármasban igenis nagyon szép,
de ez most nem egy egyszerű álomkép.
Csinos lányokkal vagyok, és boldogan
mindenhova együtt járunk csoportosan.
Erdő mélyén, zöld tisztáson, kicsi kunyhó álldogál,
kunyhó felett, dalolgatva, kicsiny madár szálldogál.
A nyári napsugár melege simogatja szárnyát,
azért köröz a kunyhó felett, mert elvesztette párját.
Sokszor hallottam: Szép az élet!
És hogy keresni kell a szépet...
Ám sokszor hiába igyekszem,
Amikor bánat gyötri lelkem.
Szép az élet, ha meglátod
A szépet:
A virágos mezőt, az égen
A felhőket...
Édesítsd meg
Álmaimból építkezem,
tégláim a gondolatok,
néha kétségek között élek,
de sohasem búslakodom.
Mitől szép az élet? Azt kérded.
Úgy látszik, még most sem érted.
Mindenhez pozitívan kell hozzáállni,
másképp nem is érdemes hozzálátni.
Az élet
Miért szép az Élet???
Mondd meg nékem, Napsugár,
kinek fénye melege betölti a világot.
Aranyeső bokra madárfészket ringat,
ágain virágok, sok kis égő csillag.
Ibolya szőnyegén pihen fénylő napsugár,
fűben szöcske szökken, szalad hangyafutár.
Még egy perc a kocsmaszékben,
S hajnalt sirat az a kopott óra.
Szép az élet, de mégsem értem,
Hogy nem maradt már, csak egy Marlborora.
Szólj, ha kíváncsi vagy, mitől szép az élet?
Majd mi megtanítunk nevetgélni téged!