Szép
Bíró László
Ahogy a toll a papíron
mozog,
ez is tudomány, ugye,
tudod!
Védjük, tiszteljük, becsüljük a nőket,
szép virággal lepjük meg őket.
Töltsünk el velük sok romantikus estét,
adjuk át nekik szívünk szeretetét.
Zsenge virágok nyílnak,
figyelik a napsugarakat,
lágy szellőben nevetnek,
minden élményt szeretnek.
Kergetőzve, keringőzve,
gyönyörűen hull a hó,
olyan, mintha szép zenére
táncolna a télanyó.
Csodás ősz
Sütött a nap, s a fa alatt dió is akadt,
gyönyörű, csodás lombkoronád, hogy
megnőttél?
Nap ragyog, igaz, gyenge sugara már,
de gyümölcsöd szapora s gyógyító!
Itt van a hőség,
Ez nem újféleség,
Vele küzd létezőség.
Szülinapodon köszöntelek téged,
legyen még sok ilyen szép éved.
Te vagy a világ legjobb mamája,
kinek több a szülinapi gyertyája.
Már tudod, hol van a fekete,
s látod, hogy közel a fehér,
érzed, merre sétál a remete,
a kés mellett kihívó a kenyér
Magyarország
...mily dicső s nagy voltál!
De országok vettek belőled
egy kicsit, s
szétszakadtak a magyarok
nem kicsit!
Kidobtad a papírt, mit neked hajtogattam,
pedig szép idézettel neked tartogattam.
Mikor a szemedbe néztem, önmagam láttam,
én könnyen szerettem, te csak törd magad bátran.
Nőnap a földön s mennyben
Halványzöldes, arannyal szegett,
koszorúba font képpel, közepén
őszinte részvéttel.
Így jött a lap, nénikém küldte...
Melyre leírhatnánk életünk,
A lap, melyen egyetlen szó jellemezné
Minden földi tettünk
Elhagytad Verest sok csodáival,
Elhagytál engem közös álmainkkal,
Elhagytad szeretteid mind szép szavakkal,
Elhagytad szíved, elhagytad hamar,
Elhagytad életed, elhagytad kincseid,
Elhagytad, mi te vagy, elhagytál mindent itt.
Kőbe vésett
Ne sajnáld a szíved annak odaadni,
ki szívedet versével lángba tudja hozni!
Reménysugár
Százezernyi csillaghalom,
végtelennyi nyugalom megült
ma szívemben, lelkemben,
s lelkem oly békére lelt,
de mi lelt?