Szélmalomharc
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Valahol a hatvanas éveknek elején
két kisgyermek élte az életét elszántan, őszintén.
Feltétel nélkül szerettek, olykor veszekedtek,
mégis a Teremtő adta boldogságban éltek.
Játékuk volt erdő-mező, kicsiny patak,
vágtató szél, esőcseppek és szétszórt vasak.
Mindig menni, menni kéne még.
Cukorkákat ritkán dobál az élet.
Gondolkodva feladáson rég,
mégis figyelmem kutatja a szépet.
Tompul a zab Kukutyinban,
immár hegyezni is kéne,
s falra hányni a sok borsót,
hogy ott maradjon már végre.