Szél
panelek között a tél
sáros lucskos nem mesél
ásítozó ablakok hiányolják a napot
fák tetején lóg a szél
házak között emberek bevásárlócekkerek
lelakatolt bicikli
szemetet kell kivinni
hóból épült nagy hegyek játszótéren gyerekek...
Elcsendesült már a szél - épp csak csöpp fuvalom -
És már az eső sem csorog.
Süvít a jeges szél, a fagy harap, havas, síkos rögökön egy nő halad.
Nehéz a lépte, pedig már letette terhét.
Vállán cipeli nehéz keresztjét.
Tél, tél, fagyos tél,
álmában zenél a szél,
hóbuckákon szaladgál,
kabátokba bebujkál.
Arasznyi pillanat alatt eljön a csillogó tél,
a mérsékelt égöv évszaka zimankós, jeges,
könnyű álmot hozzon mindenkinek az éj,
fehérbe öltözött égbolt, amely viharos, szeles.
Fakó táj, sűrű köd,
Pöndörödött ciher -
Őz inal, avar zörg`
Fent cinege pityeg.
A fáktól kell tanulni. Némaságukkal felénk beszélnek,
Szélcsend-mozdulatlanságban színészkednek.
A lombok erőhatásra engednek:
Belehelik rezgéssel a teret.
Most már tudom
Csodálatos őszi napra ébredtem...
Útra keltem, bár ősz nem a kedvencem,
Ám a mai nap lenyűgözött engem.
Elmélázva hosszú sétába kezdtem.
Renga-láncvers európai stílusban...
Nevetve jő ősz!
Hűvös magabiztosság!
Harmatpelerin.
Langyos nappalok,
Éjszakák már hűvösek.
Hiányod nyomán
Dér ül a fűre hulló falevelek hasán,
rád gondolok a felkelő Hold alkonyatán,
ahogy körültáncolják villanó csillagok,
szívembe költöznek fagyos, őszi illatok.
Az esték már hűvösebbek,
A tücskök még ciripelnek,
Zenéjük kellem fülemnek,
A nyárra emlékeztetnek.
kiégett szerelme a nyárnak
csókja langyos őszbe fullad
varjak csapatostul járnak
zörgő falevelek hullnak...
Nem siet sehová álmos, őszi fényben,
csak hömpölyög lassan a gyönyörű Körös,
homályos tükröt tart, s a pompás enyészet
önmagát csodálja a vízfolyam fölött.