Szalagavató
A szalagavató színpadán
felélednek lassan a fények,
s a diákokat így hívja már
a szalag, mi új hitet ébreszt!
Várod a táncod,
hullnak a láncok,
libben a szoknya, habzik a tér!
Az elmaradt szalagavatók emlékére...
Évek óta arra vártunk,
érkezzen el a mi táncunk,
keringővel, kecsességgel...
Itt az ünnep, boldog óra,
mindenki a táncra vár,
szülő, rokon egy csokorban
a diákot nézi már!
Lassanként már felnőtté válsz,
csodálatos, szép táncot jársz,
báli ruhák suhogása
a pillanat nagy varázsa!
Két lépés előre, kettő vissza, hátra:
Táncunk belenyúlik a hűs éjszakába.
Túl közel vagy hozzám, aggasztóan közel,
Míg a magány csendje újra át nem ölel.
Hogy milyenek vagyunk? Nagyon különbözők,
Viszont egyenként mind a magasba törők.
Ezt mutatják az eltérő erényeink,
És persze, vannak hasonló erélyeink.
Egy osztályként viseljük az összes jelzőt,
Mind a rosszat, mind a mindenkinek tetszőt.
Íme, elérkezett a perc, az ünnep.
Mérföldkő, hol megpihenhet
az utazó. Forrásvíz, hol felüdülhet!
Mintha csak tegnap történt volna,
hogy átléptük az iskola küszöbét,
alig fogadva szívünkbe a felsősök hitét,
hogy immár megvívták harcukat,
s nyitogatják az életre táruló kapukat.
Visszaemlékezés a négy évre
Hamar eltelt ez a pár év,
Voltunk jók és rosszak, de még visszaszállnék.
A jövő kapujában
Olyan furcsa ez:
Egyszer azt hiszed, vagy valaki,
De közben nem vagy senki.
Négy éve egyszer harminchat ember elindult szerencsét próbálni,
De ma már csak harmincketten megyünk érettségi vizsgát tenni.
Volt itt harc, viszály, kudarc és veszekedés,
S volt néhány érdekes, s vicces felelés.
Buzdító (gondolatok a szalagavató után)
Már lustán lógnak a léggömbök,
sírnak a háló oldalán,
Már múlik a pulza az artériákban és
abbamarad a szívdobogás.
Úgy ültünk ott, mint nyájas birkacsorda
Kissé feszengve, boldogan, de megnyugodva
Elértük hát az áhított szalagot
Szüleink azt mondták: Gyermekem, nagy dolog!
Olyan rózsaszínű volt a köd
Amin átsütött a Nap
A puha bárányfelhők között
Téged láttalak
Ragyogó szemek tömege,
Mi lennénk birtokosaik.
Vár már jövőnk fénylő ege,
Búcsúznak régi cinkosaink.