Szalagavató
Íme, elérkezett a perc, az ünnep.
Mérföldkő, hol megpihenhet
az utazó. Forrásvíz, hol felüdülhet!
Mintha csak tegnap történt volna,
hogy átléptük az iskola küszöbét,
alig fogadva szívünkbe a felsősök hitét,
hogy immár megvívták harcukat,
s nyitogatják az életre táruló kapukat.
Visszaemlékezés a négy évre
Hamar eltelt ez a pár év,
Voltunk jók és rosszak, de még visszaszállnék.
A jövő kapujában
Olyan furcsa ez:
Egyszer azt hiszed, vagy valaki,
De közben nem vagy senki.
Lassanként már felnőtté válsz,
csodálatos, szép táncot jársz,
báli ruhák suhogása
a pillanat nagy varázsa!
TRLK Rita
Itt állok, s csak folytatom a falat,
nem táncolni jöttem ma, csak állni.
Állni a sorfalat.
Így, hogy a zenedoboz mellett álltam,
a fülembe minden oly gyorsan eljutott,
s csak vártam.
Haladj, míg előtted út van még!
Messze távolodik, s egyre csak halványodik a csodás emlék,
Melyre olykor-olykor visszaréved elmélázó elménk.
Mikor e falak közé becsöppentünk zöldfülű fiatalként,
Aligha tudtuk, mennyi élmény vár ránk itt.
Négy éve egyszer harminchat ember elindult szerencsét próbálni,
De ma már csak harmincketten megyünk érettségi vizsgát tenni.
Volt itt harc, viszály, kudarc és veszekedés,
S volt néhány érdekes, s vicces felelés.
Buzdító (gondolatok a szalagavató után)
Már lustán lógnak a léggömbök,
sírnak a háló oldalán,
Már múlik a pulza az artériákban és
abbamarad a szívdobogás.
Úgy ültünk ott, mint nyájas birkacsorda
Kissé feszengve, boldogan, de megnyugodva
Elértük hát az áhított szalagot
Szüleink azt mondták: Gyermekem, nagy dolog!
Olyan rózsaszínű volt a köd
Amin átsütött a Nap
A puha bárányfelhők között
Téged láttalak
Ragyogó szemek tömege,
Mi lennénk birtokosaik.
Vár már jövőnk fénylő ege,
Búcsúznak régi cinkosaink.
Számunkra ez a nap a legszebb,
Bár közös időnk lassan lejár,
S apránként megyünk egyre messzebb,
De az óra most egy percre megáll.