Szabadságvágy
egy árnyas báránybőrben
kékséges aurájában
ő az
aki hozzám
gyengéden hatalmas
tiszta földbe gyökereztetett
bérce nyugalmas
ágas karjain örökzöld fehér bokréták gyöngyöznek
mindahány levele pöndörödő egy...
Vágyódás. Haza, ha még megtalálható.
Rozsdás. Az agyam nem irányítható!
én a fogyasztó és én a társa s hozzám dalom
tol tol a rutin tol
te kergeted
mert mennyiség hatalma eszméd felett
vérző verejtékből piramis
s ott mindenek felett az a szem hamis
tol tol a rutin tol
te üzérkedsz
ezüstért árulod kegyes képzeted...
A trikolór története
Valahol a hegyek felett, hol a Nap még álmos,
Ott, ahol a reggel sötét, de az éj világos,
Lágy fuvallat simogatja az ébredő erdőt,
Hűvös hullám ringatja a szárnyaszegett szellőt.
mert mindent a homokszem dönt el
ébredj
nincs időd
érezd
forró a tér éget
száraz a szél s a végzet
ne csak állj és nézzed
Jelmezünk eggyé forrt velünk,
őseinktől kaptuk.
Családfánk magunkra borul,
s elfedi az arcunk.
A tenger zúdul és őrjöng alattam,
S a nép is azt hiszi, alulmaradtam...
Kérni nem, csak kérdezni merek
Kedves Mikulás! Maga mindig megszánta
Klausztrofóbia-sújtotta lelkemet...
...ha a mocskukba ülsz, egész könnyű beszélni az elhatározásokról."
(...) aztán úgy éltél te is a saját öledben, mint
lassan főzött, öregebb állatok.
Kismadár oly szép, arany kalitkába ne zárd,
Mert reptében mutatja meg igaz önmagát.
Szárnyát széttárja, kecsesen siklik a szélben,
Felhők felett repdes a szíve örömében.
Olyan jó lenne
Háttal futni a széllel,
Csókolni úgy, mint régen.
Fűben mezítlábazni,
Semmivel sem törődni.
Mintha ember építette volna,
hogy megállítsa a vad vágtatást,
zúgó víz csapódik torlaszokra,
mohás kövek közt ködös pára száll.
Mivé leszünk, ha elmúlik a szerelem,
S úgy élünk egymás mellett, mint két idegen.
Hangunk, szavunk nem hallja már egyikünk sem,
Így illan el az életünk oly sebesen.