Szabad vagyok
Szemedet nagy várfalon
Keresztül, ha láthatom,
Eszembe jut, mit tettem:
Te lettél az ihletem.
Szabad vagyok, magamnak vagyok szabad,
szabad magamnak, magamnak vagyok!
Magamnak szabad!
Nő vagyok, mert annak születtem.
Fogadj el olyannak, amilyenné lettem!
Álmomban szabad vagyok,
nem gyötörnek rossz napok,
olyan más itt életem,
nincsen benne félelem.
Ismételd utánam: Szabad vagyok
Tanulj vezetni, végy tévét, rádiót,
szerezz munkát, dolgozz, fizess adót...
nyitva az ajtó
ma tolvaj járt itt
elvitte minden kincsem
amit csak talált itt
szép vágyaim
csodálatos szerelmes álmaim
kapzsiságom
régen elveszített ifjúságom...
Szabad vagyok...
Jött a gondolat,
Már csak az érzés hiányzott.
Szabad vagyok...
Bezárva,
Szabad... egy kalitkába.
Szabad vagyok!
Nem köt már semmi.
Megyek hová akarok,
Mikor akarok menni.
Egy szikla szélén állok,
levetem magam,
zuhanok, de földet nem érek soha
mert kitárom szárnyaim.
Szabad vagyok,
de fáj nagyon,
mert mint süllyedő hajó,
kidobtam minden ballasztot...
Ködbe szórt emlékeim
törött utcák kerítésére hull,
a kapukra támaszkodó hajnal,
mint csoszogó értelem,
megismerésemre alkuszik.
Szabad vagyok, mint a kismadár,
Mely a természetben ide-oda száll,
Ha megfogsz és nem eresztesz,
A kalitka ajtaját el ne reteszeld.
Szabad vagyok,
Mint a madár,
Már nem vagyok
Kalitkába zárt madár.
Mesebeli erdő
közepén
avart zörget
a szél,
felveri álmából
a lélek
Varázsmadarát.
Kezeimet égbe tárom,
És gondolatban átszelem
Képzeletbeli szárnyaimmal
Az egész világot.