Suhanó
Vendég vagyok.
Pokol lakója.
Mennyek kurtizánja,
néha gyermeked.
A múlt árnyékai hozzám tapadnak, égetnek,
elfutni szeretnék, de egyre csak érkeznek,
emlékek erdeje néhol még ködfoltos,
fakult selyempárától itt-ott rozsdafoltos.
Halványabb a kéklő ég, nem éget a napsugár,
szelíden ölel, simogat az őszi fuvallat.
Elnyíló virágok, körbevesz édes illatár,
az égen vadlibák veszik át a fő uralmat.