Spirituális
Leheletnyi a csend,
álomba vonult a végtelen tér
s az idő,
az idő,
mely kendőzetlenül robog,
magával sodorva
a lélek folyamatosságát.
Amikor az angyalok lépteit hallom,
amikor megáll az idő a parton.
Nyomokat hagytál a homokban,
Szívembe zártalak titokban,
Követem álmaim,
Hozzád sodort a hullám,
Türkizen morajlik,
Titkokat súg nekem az óceán.
Tenger hullámait nézve rám talált az este,
Miközben a szirten álltam önmagam keresve.
Aranylóan hanyatlott a Nap a tenger kék vizébe,
Játszott a hullám, s hajam lobogott a nyári, esti szélbe`.
Telihold fénye ragyogja be lelkemet,
Ahogy fénye a sötét folyó hullámain megremeg.
Ezüstben úszik minden, nyugalom száll ma le rám,
Úgy érzem, hogy nyugodt lesz ez a mai éjszakám.
Most vagyok a mostban
most már másik mostban
Mindig csak a most van
most vagyok a mostban
Fejemben fogaskerékfeszület,
gyakran kisétálok magamból.
Néha sokáig nem tudok repülni,
a gép olykor túlságosan zakatol.
Ülünk a sors kerekén,
ma te örülsz, holnap én.
Kapálózni nem való:
a szerencse forgandó.
Csillagkaput láttam
álmomban... de szép volt!
Szikrázó ezüstjén
lebegett a vén Hold.
klinikai halál
Az új évben első napon,
Fekete pók fehér falon.
Ugyan ez most mit jelenthet?
Csak múlnak a lassú percek.
Zajos benn, és kavarog az elme,
Ülj hát le, és vedd a tenyeredbe.
Ne figyelj most, csak magadra,
Égbe száll a zengő mantra.
Fülelj, s halld meg a csend szavát,
Kezdődhetnek az ászanák.
Angyalarcú csöndben
szétfoszlik az árnyék
Mintha földöntúli
csillagkertben járnék.
Frissen vetett ágyban
mocorog egy lélek
Testében nyüzsögnek
furcsa álomképek.
Időn átszitált csillagfény,
apró kis pont a semmiben,
mely lázasan utazik a végtelenen át.