Sötét
Tompult érzelmekkel létezem.
Magammal szépen, lassan végezem.
Csendben sírok a sötétben.
Nincs őrangyal mellettem.
Fekete betűk.
Fekete könyvek.
Fekete oldalakon fekete szörnyek.
Odakünn a sötétben karvalyok éneke
zengi, hogy az éj fekete, fekete.
Sötét szobámban sötét hangok uralkodnak,
mélyen a fejemben sötét gondolatok marcangolnak,
sötét ablakomon már nem süt be a napsugár,
sötét falamon az órám is szarul jár.
Nem ég odafenn a Hold,
lekapcsolták már a csillagokat.
Csend ül messze, ujja félénken
és incselkedve karcolja
a fázó ablakokat.
Pukkan a buborék, a hideget érzi a bőröm.
Fázik a magány, a tudat ott van a földön.
Éjszaka kilábalsz a fövenyre
vacogó homokszem-sercegéssel,
áttetsző medúza-remegéssel.
Várni fog. Puha bársonyköpenybe
Vigyázz, mert ahol megjelenik,
ott a halálhírt bejelenthetik.
A népnyelv ezt mondja,
máig riogat a hangja.
Egy sötét teremben állok,
Egy halvány fénycsóvára várok.
Egy fortunai jel is elég lenne,
Egyszer végre megteremtődhetne.
Sétálok, csak ácsorgok.
Rám mordul, én rámorgok.
Szív-éhes vadat látok.
Élettel sújtott átok.
Esőcseppek hullnak,
könnyem arcomon csorog,
egy fénykép a kezemben,
némán ballagok.
Gondolatok a magányról
Mennyi nap tovatűnt!
E szikrázó nyárból
Lassan kifelé vezet utam.
Halványbarna testemen
Tűző napsugarak
Hatolnak át, s a fák között
Ringó szellő suhan.
A Nap
Nélküle nincs Földön élet,
de a fénye sokszor éget.
Nagyon sok nap van egy évben,
még sincs mindig fenn az égen.