Sikoly
(Senrjú)
Sonka tormával.
Torma sok főtt sonkával.
Nagyon szeretem.
*
Raimhol bensője
Tekintetem, mint a törékeny jég,
megfagyott könnycseppek,
tűz már nem ég.
Nem lehet önirónia
Gyűlölt gondolat,
Gyanakvást keltő ok-okozat.
Döntések hoznak életünkbe gondokat,
Mégis változhatunk;
S ez lebontja körülöttünk a falakat.
Miként élhetnénk önfeledten életet,
Ha világunkban a Bogáncs uralkodik,
Mely eltakarja a bújdosó kis Ibolyát?
Sikátorok meggyalázott köveit koptatom,
már csend ül a sokat látott, megkopott tűzfalon.
Harmatízű homályt fakaszt a szürke éj,
egy elhalt sikoly immár megnyugvást remél.
vastalpú sárlidércből
gyöngyöződő füstszalag
tollatlan mételyekkel
repülnek a madarak
A végítélet
Tudod, milyen alázatban élni?
Minden rosszért felelősnek lenni?
Bolondok közt tengődni
Ez a nyár nem sokat juttatott belőled,
csak a tiszai kis, zöld békalencséket,
és csónakok frissítő hullámverését...
Lelkemet satuba
préseli a bánat.
Szívembe hiányod
rajzol új mintákat.
Sudoris Gutta - egy egész füzér
Pereg nagy csöndben az arcomon
Formabontás és veszélyes álmok
Horror vacui - mosolyok
Sárga a rózsa nyílik az éden...
Megkopott szürke emléktenger
Köröttünk csak porzik az út
Titkon a távolba lesve
Keressük a kicsiny kaput.
Két elmúlt tavasszal itt nyíltál már
Pompás virágként nem messze tőlem,
Mégsem vagy ma sem közelebb hozzám,
Mint jégkristály egy hófelhőben.
Repedt a sarkad ősz! Fakó mosoly
vonaglik arcodon, s a ködbe szűrt
magány a válladon palást. Rakod
szakadt kosárba ízeid, s a fürt
hasadt lilát, marokba, ékbe tört
vadalma, vackor egyveleg reményt.