Rövid
Pitypangok szirmán csillog a napfény,
Fákra csicsergést százszorszép bókol,
Könnyed szellő friss lombokat borzol,
S mandulaszirmokat szór szerteszét.
Puha ködpaplant ringat a táj,
Idill pihen cinkéknek fészkén,
Az erdő is elcsendesült már -
Holdfény ül tűlevelek szélén...
Csipkét horgol
Fákra az ősz -
Domboldalon
Napfény időz.
Ősztündér ül
Csipkebokron,
Zápor csendül
Hűs égbolton.
Kinyíltak a kapuk:
Fájó emlék sajdul,
Dérvirágot gyászol
Lelkemben a hiány.
Boldog utcazenész az ősz.
Lábán tarka avarzokni van,
S lombdal szól a kezei közt.
Csak a tartalommal telt idő, mi számít.
Ami üres, abban a halál ásít -...
Fűzfakéreg roppan a semmibe,
Ürességet vádol benne az ősz...
Tiszta papírlap a ruhám. Mintái a versek.
Összegyűrhetsz, ha mégsem tetszem, de...
Ellágyul a táj. Olyan a világ,
Mint illatos édesség, amikor
Virágokra porcukoridill száll.