Rideg valóság
Éjszakánként álmodom, zord vadonban,
ragadozók között járok.
Megbotlok, de el nem esek, s ha elesek, hát felállok,
mert menni kell tovább, égetnek a lángok.
Csillagpor hull a csodás éjszakában,
Szféráknak zenéje kering a széllel,
Lélek megtelik bíboros reménnyel,
Csak a magányos szív sír fájdalmában.