Reménytelenség

Melinda Csiki

Legfőként

Nézed, ahogy belőlem a darabok
a hideg szobában életre kelnek.
Tudod, ilyenkor kicsit belehalok,
mint öleléslátszatunkban a sejtek.

Tovább...

Ratting Fanni

Kőbe vésett szerelem

Éjjel nyíló rózsa voltál,
És reggel nyugvó nap nekem,
Tündöklőbb bármelyik holdnál,
Nyitva tartottad két szemem.

Tovább...

M. Laurens

KÖZTETEK ÉLTEM EGYKOR...

A tollat s a papírt szemétre vetem végre,
a tudást felcserélem: nagy-bölcs ürességre.

Tovább...

M. Laurens

TAPASZTALAT

Lauka Gusztáv (1818-1902) nyomán

Kussolj a sarokban szépen,
Hajtsd le fejed s csókolj kezet.

Tovább...

A. Adél

haikucsokor

újfent kiderült
afféle zenész volnék:
rád hangolódtam

Tovább...

A. Adél

Egymásba gabalyodva

III. szonett

Szerelmed estéken köntösként takart,
s bár nyár volt, mégis átkozottul fáztam.
Mosolyod gyönyöre újra felkavart,
s ráeszméltem, túl régóta nem láttam.

Tovább...

A. Adél

Spirituálé

Legédesebb vírusként érted szívemet,
s mint lázas beteg, gyógyírért botladoztam.
Most már napi szükséglet tengerkék szemed,
s a te-roham minden éjszaka rám dobban.

Tovább...

Poór Edit

Megérintett versed

Megérintett versed,
Korábban már gyógyult sebet
Viharként tépte fel szívemben!
Ahogy olvasom versed,
Betűk halványodnak előttem,
Arcomon könnyek peregnek!

Tovább...

M. Laurens

CSIG@DÓSSÁG

Hol nem volt egyszer két vízicsiga, ki lázas-...

Tovább...

Szeghalmi Lívia

Vihar

Éjszaka van, vagy talán már hajnal,
És én megint nem alszom.
Azt hiszem, kint már pirkad,
Vihar készülődik, hallom.

Tovább...

A. Adél

Sirámok

Ahogy a feszes húrokat pengetem,
a tokra egyre több üresség tapad.
A ritmust kérem, hogy élővé tegyen,
pedig tudom, bánatom miből fakad.

Tovább...

Szabó Ilona (somluca)

építsz...

eléd állok, nem nézel rám,
te csak építsz, egyre építsz,
szólítalak, nem hallasz már
te csak építsz, egyre építsz...

Tovább...

A. Adél

Lennék

Látod, a varjú nekem károg az égről,
kicsúfolja bolond emberi sorsomat.
Álmodni immár nem merek semmi szépről,
finom karod hamvassá mossa arcomat.

Tovább...

Ratting Fanni

Szonett XVIII

Tudom jól, hogy szíved a rozsdás lakat,
És a kulcs minden egyes szavam, tettem,
Csak előbb le kell rombolnom a falat,
S e kérdés kínoz, hogy benned vagy bennem.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom