Remény
Egy tekergő pillangó szárnya-vesztve rohan
Mintha sebes szél kergetné a messzeségbe
Irányt vesztve csak örvénylik a magasba
Vonzza maga felé a hatalmas vad nap
Hajnali fénycseppekkel érkezett,
szellő karján a szobámba osont,
éreztem meleg-bársony ujjait,
ahogy végigsimít az arcomon.
Fehér őz pihen a tisztáson,
Figyelme mindig máson,
Folyton tart valahova,
Sehol nem marad nyoma.
Kedvesemnek
Menj, ha menned kell, várnak messzi, szép tájak,
Menj, ha menned kell, mert rád még csodák várnak,
Nézd, a felhők is tornyosulnak, eső lesz,
Sirat az ég, a fák, sirat a szerelmed...
A Hold fénye csak félig festett,
hajnalban katonás az árnyék,
harmatos lábujjhegyen járnék,
a tél épp dudorászni kezdett.
Szakadék peremén állok,
Oly rég csak rád várok,
Átölel a mély sötétség,
Nincs bennem több kétség.
Vallomás
Itt
Vagyok,
Nézz csak rám!
Légy velem, míg
Világ a világ!
Egyszerű legény, gőgös király,
Merre menne, rossz irány,
Segítő kezek nyúlnak érte,
Sajnos, ezt ő sose kérte.
Emléked bennem él
Emléked bennem él,
örökre elkísér
intőn rám vigyázva,
a reménynek útjára.
Most már ketten vagyunk - ideje volt,
ablak alatt ragyog a telehold,
s egybefonódik a fázó lelkünk,
galaxist sikerül átölelnünk.
Kopott színeimben festék serken,
elfekszem eme elbódult mederben...
Előttem megjelent
A szívem királya.
Romokban hevert
A lélekruhája.
Tudod, van az úgy,
elég egy pillanat,
még a vágyérintés,
az is, az is elmarad,
bár bizsereg az szív,
mit bizsereg, remeg,
ott marad benne,
ott marad vágyként...
Új évi köszöntő 2020-ra
Esztendők rohannak,
így múlik az élet,
kívánunk magunknak
mindig jót és szépet.
Könnyű csipkék holdfényes éjt takarnak,
csendes a környék, mélyen hallgatag,
magány könyököl egy oszlop szélére,
lámpaláng suttog gyengéd szavakat.
Félek. Nem merem.
Gondok. Fejem verem...