Remény
Új nap jön minden
Elkeseredés után,
Új remény éled
Kilátástalanság bús,
Mélybe hajtó talaján.
Tűz-ittas gondolataimon piszkafával vidít a holnap.
Reményeim virágán a szirmok új pezsgésbe tolnak.
Ma van az évnek az utolsó napja,
holnap már az újévbe lépünk,
reméljük, jobb lesz, mint az idei volt,
legalábbis jobbat remélünk.
A boldogság nyomában járok,
De utat hozzá még nem találok,
Még rohan és menekül előlem,
De én kapaszkodom belé erősen.
Az agyam rejtekén átsuhant egy fénynyaláb,
egy pillanatra idegszálam is felizzott, mint szellőtől a parázs.
Neuronjaim remegtek, riadt bárányként forgatva fejüket,
mielőtt egy éhes vad szétzilálta monoton rendjüket,
mely csak örvénylett köröttük,
összetörve újjáéledő, gyermeki reményük.
Agyam rejtekében 01
A legnagyobb ajándékot adtam.
Szívem keserédes, zúduló árját.
Cserébe gúnyt és megvetést kaptam,
s kiátkoztak a haló Föld porából.
Az új éved békés legyen,
mindenki csak szépet tegyen,
s lelked felragyoghat újra
januári szélbe bújva!
Már múlt száz éve,
a Hont kivont
karddal védte,
s mit kapott érte?
Szilveszternek estéjén
fenn, a világ tetején
minden ember táncot jár,
és egy szebb jövőre vár!
Mondanám, hogy minden jó lesz, de miért hazudjak neked?
Bár a kegyes hazugság többet ér, minthogy elvegyem a kedved.
Csak egyet tudok ajánlani, szorítsd meg azt a poharat rendesen!
Ma nem számít, ha becsípsz, szilveszter van, kapcsolj ki teljesen!
Este van már, este,
csendes az éjszaka,
a korom sötétben
hogy találok haza?
Nyitva van a lelkem a tavaszra,
Bár most éppen hó hull az avarra.
A testem fázik, néha remeg,
minden porcikám átjárja a hideg.
Halk neszezés idáig el is hallik,
Közeledő gyertyafény körbe nyaklik.
Ha nem vagy velem!
Amikor elmész tőlem, kicsit mindig meghalok.
Ilyenkor mindig a lelkemben elfagyok.
Amikor elmész tőlem, kicsit mindig megfagyok,
Hiszen a "nyugalom" szigetén egyedül maradok.
Tisztellek Univerzum!
Te nagy hatalmú létezés
Itt állok színed előtt
Gondolatom késztetés