Rejtőzés
Árnyékban pihen éjvándor,
Tőle már minden távol,
Vad korcsok kergetik,
Később nyomát sem lelik.
Hűvös szellő borzolja pipacsok tengerét,
Szökőárként zúdítja rám érzelmeim tömkelegét.
Bűvös dallamot sző az éji árny,
Nem akarok többet gondolni rá!
Újra itt vagy, vidám farsang végre!
Mik is vagyunk? Most majd kiderül,
Álarc mögött fel úgysem ismernek.
Valós lényünk színre nem kerül.