Régi
Akárcsak a régi ősök,
Lehetnénk talán mi is hősök,
De a nép ezt nem így látta,
Nem indult el ettől a lába
Kik elfelejtettek engem!
Hol vagytok, régi, jó barátok,
Kikkel vállt vállnak vetve álltunk,
Kikkel egymásra támaszkodtunk,
Vagy a másikért kiálltunk?
csillagász ki az égen csillagokat vadász
az űr nem ismer határt
de itt a földön fogva tartja a szabály
mintha szegény ember elfojtaná baját
hiába ragyog égen a hold
ha egy bánatot elfojt
hiába suhan az üstökös
ha a csillagász küszködő...
Gurul a labda,
kacag a baba.
Kergeti futva,
messzire jutva.
Szántott tarlódon tiszta búza termett,
közepén kis gyom; konkoly cseperedett.
Arattad búzádat, asztagokba raktad,
kisült kenyereid tiéidnek adtad.
A kicsiny hóvirágok ott sorakoznak az erdőben,
érzik, hogy valami langy már van a nedves levegőben.
Mögöttük tolakodnak aprócska lila ibolyák is,
a békák előbújnak, lesik, hogy jönnek a gólyák is.
Részlet
Hol van az érzés a régi `90?
Volt ott öröm, bánat, sok is.
Emlékszem, milyen 100-assal fizettem,
Pedig gyerek voltam, ovis.
Szobámban töprengek
Csendesen és némán,
Hisz hatalmas a gond,
S ez zúdul most énrám.