Reggeli ima
Szívem ébred, felnéz s Rád tekint:
Mutasd! Mi a szolgálatom ma odakint?
Mi az, mit a világért én ma megtehetek?
Én e földnek ma milyen kedvesség lehetek?
A felkelő nap sugarai is Tehozzád fohászkodnak,
A hajnali derengés felnyíló pillái a nap világító
Melegségének ölelő karjaiba szaladnak vidáman.
Felkelt már a nap, Istenem.
Hálát adok én most Neked.
Hálát, ami azért szól,
Új napot adtál, hogy jobb legyek.
Ma úgy döntöttem, nem bánom,
hogy nem szeretsz,
mint egy cipőt,
ami, ha szorít, levetsz.
Hajnalvörösben lángol a repkény,
csészékbe töltöm a gőzölgő kávét,
áldásos aroma eltölt reménnyel,
egy szép, őszi nap ígéretével.
Uram, köszönöm neked a reggelt!
Imára hívogat a távoli harangszó...
Arra kérem Istent forró kávét kortyolgatva,
vajas pirítósba harapva, nyissa meg szívemet
csak egy csipetnyire, hogy azokat is szeressem,
akiket eddig nehezemre esett.
Van-e válaszod, szabad-e kérdeznem,
Hogy meddig töröd naponta új béklyóba lelkem.
Öröm és Kín hajóján utazom
Könnyes mosollyal arcomon,
S Te fennkölt erővel nézed végig,
Hogy ezt is ismét kihevertem.
Napsugárban fürdik a reggel,
gyöngyharmat mossa a rétet,
egy kis lángszínű virág
tarka lepkével beszélget.
Dicsőség neked mindenkor,
teremtő Mennyei Atyánk,
ki a sötétség leple után
reggeli fényt borítottál ránk!
Eszter istennő reggeli imádsága
Markodban rügyezik magom, az élet.
Ha megérik, arasd le,
Őröld, süss kenyeret, s etesd meg vele gyermekeit drága feledésnek.
Ábrahám atyánk nyomába léptem,
Veled együtt kerestem egy igazat.
Köszönöm, Uram, a reggeleket!
A Nap fényét, ahogy arcomba vág.
Esti ima
Rám borul az éj sötéte, s az álom,
És merengve gondolkodom imámon.