Rég
Anyám hallgatott, apámnak eljárt a keze,
Asszonynak nálunk csak Hallgass volt a neve.
Sírtunk és nevettünk, gondoltunk holnapot,
Munkával teltek borús, csúf hétköznapok,
Főzni tanultam, hiszen csak egy lány vagyok.
Bús, alja nemzedék, színtiszta ungárn,
Még pervollal is foltos,
Balra fordul, s jobbra az árny,
Minden úton stoppos.
Te vagy az, aki rám se nézel, nincs érdeklődés tekintetedben.
Én vagyok az, akit érdekelsz, még sincs előrelépés akarataimban.
Orsi, lehet nem vagyok még elég jó, de lehet, én a legjobb.
Arcszerkezeted tökéletesnek mondható, fekete, hosszú hajad kívánatos,
Szemed fénye életem része, - amikor rám nézel, el sem hiszem, amit látok.
Az idő elkúszott a fejünk felett,
ahogy fémes fogával belénk evett.
Csendben megrágta bohém létünk,
s mi mind, egyazon futópadon lépünk.
Emlékszel még?
Nem is volt az olyan rég,
Amikor említettem kedvenc virágom,
Mely számomra a legszebb volt az egész világon.