Rád gondolok
Mikor a Hold lopakodva oson,
előcsalja csillaggyermekeit
magánymarta, borús, téli estén,
hiányod tombol szívem közepén.
Rád gondolok, mikor felébredek,
S öröm tölti be szívemet,
Rád gondolok, mikor megpihenek,
Arcod mosolyán merengek.
Rád gondolok, s a pillanat visszaad.
Rád gondolok, s látom édes arcodat.
Rád gondolok, de emléked gyötri a perceket,
Rád gondolok - s hagyom sírni lelkemet.
Rád gondolok, mikor tehetem...
S rád gondolok akkor is, mikor nem.
Mondd azt, hogy szeretsz
Akkor is, ha nem!
Hazudj a szemembe,
És én majd elhiszem.
Hogy őszinte legyek,
Már rég beléd szerettem.
Folyton rád gondoltam,
S lassan a rabja lettem.
Szerelmünk olyan volt, akár egy csillag...
hisz csillaghoz méltón élt.
Egy este sem telik el úgy,
Hogy nem jutsz az eszembe.
Egyetlen nap sem múlik el,
Hogy nem jársz a fejemben...
Egy nő üzenete
Ott leszek melletted,
én rántom le a takarót.
Rád gondolok egész nap, Te jársz a fejemben.
Óvlak, mintha törékeny gyémánt lennél kezemben.
Ha rád gondolok, minden olyan más
Ha rád gondolok eszembe jut,
Egy végzetes vallomás.
Egyetlen szó, mellyel dühösen búcsúztam,
S már bánom a szívemből,
ó miért is mondtam.
Olyan jó lenne,
Hogyha találkozhatnánk,
Csak erre vágyok.
Óh,
Haladt,
Bújt felém
Magányában,
Takaró alatt
Gabalyodva belém
A lány az éjszakában...
Mikor rád gondolok,
a szívem megremeg,
hozzád száll csendesen
a jegenyék felett.