Puha
Bársonypalást óvja a hevesen dobbant,
mézszínű húrok dallamára lobbant
búzamezőt.
Legyen csak már vége ennek,
Pihennék puha párnámon...
Vitorlának repül,
Majd puha háttal lecsúszik rajta
Véletlenül,
Újra és újra, ahogy szél forgatja...
Pihe-puha ágyban, Hópihe pihizik,
Álomeső hullik szeme fényére...
Van rénszarvasom és koalám,
csókolni való puha szám.
Csak mosolyom van s könnyeim,
megírni való verseim.