Plüss
Gyermekek is voltunk
éppen annyira kell, míg csíp, hogy a
mazochista énem sóvárogjon,
mialatt az alvó szadizmusok
rezzenéstelen sírva fakadnak.
Rajta vagy a fehér ágyon,
te most alszol, látom.
És még csak meg se mozdulsz,
egy plüssmackó, amit átkarolsz.