Pillanat varázsa
Egy pillanatra megállhattál volna,
egy pillanatra láthattad volna:
barna szemek mély szomorúsága
hogyan veszik el a hajnali tájba`.
Ölelésben elgyengülve, szívedben tovatűnve.
A pillanat csodája
Tavaszt festett arcomra a kikelet...
Érintésed egyre csak vágyom,
Nem múlik örök sóvárgásom.
Az érzékek játékos, lágy tánca
Egész testem, lelkem körbefonja.
Pipacsok szirma
szívekből sarjad,
végtelenségbe
skarlátot varrat
Boldognak kéne lenni
csak úgy, csak önzetlenül.
Boldognak kéne lenni
tisztán csak öltözetlenül...
Hölgyeim! Bár én is
nő vagyok,
szívemből köszöntök:
Nőnapot!
csodás pillanat
Csak egyszer szeretnék Veled álomba merülni karjaid közt,
és nem kérdezni, mi lesz holnap...
Mozdulatod meg nem ismétlődik,
az mindig örök s egyetlen,
az az ölelés meg nem ismétlődik,
ami követi, az nekem marad.
Szertelen módon próbállak téged szeretni,
A szabadságod soha nincs jogom elvenni,
Örülök minden percnek, amit tőled kapok,
Mikor szíved is átölel, nemcsak a karod.
Elindultál... utánad néztem,
Eltűntél a Duna part árnyékában...
Megláttalak, azon
a napon...sok éve
már, de feledni nem
tudom, beleremegett
minden porcikám.
Illatod selymét magamra hajtom,
vadvirág kelyhén motoz a pillanat,
kisérteném lelked puha vágyát,
de vasakaratod leláncolva tart.
Kezedet fogva szívem megremeg,
Szemedbe nézve lelkem megreped.
Így szemembe nézve a szívemet látod...