Petőfi sándor
Költő s kokárda!
Nagy költők megírták, s
harcukat ma kivívták!...
Verscím sorok
/ KI VAGYOK ÉN? NEM MONDOM MEG /
/ TEMETŐBEN / ÉLŐ HALOTT /
/ TEMETÉSRE SZÓL AZ ÉNEK /
/ FÜSTBE MENT TERV / GYÖNGE VAGYOK /
Csilingelnek az égen
tiszta csengettyűdalok,
sziromszoknyás angyalok
a hóvirág csendjében.
Kályhánk kihűlt, jég a lábam.
Krémest falunk a
szűk, albérleti szobában.
Március 15. emlékére
Álmodd álmod, kedves vándor,
Nemzetvédő, dalos Sándor.
Március 15. - Ne felejtsük soha!
Eső-könnycseppek az arcomon - Ünnepnapon.
S hallom a Múzeum kertjében... Föltámadott
a tenger, ahogy dörgő villámként harsogtak
fényes soraid: Talpra Magyar! Egy gondolat
lett a Nemzet és rügyfakasztó, tavaszi szél
vágtatott a rónán át Pestre - Testvériség...
Még írnak a lapban az olimpiáról,
Még posztol a juhász az erdő előtt,
De láthassuk lassan a való világot?
Már x-eket nézhet a tévéleső.
Lantot kezébe mostan az vegyen, ki érzi,
hogyha ezt megteszi, a munkáját végzi.
Legyen ő lángoló Mózese a népnek,
mutassa az utat, mielőtt eltévedének.
Mi a szitu? Talán már szimpatikus
Az hogy itt áll, mint a gyógypatikus,
De jut eszembe, látom magán,
Jól fenn hordja kend az orrát.
...hogy legősibb felmenőd ne a szégyenben égjen
kapitalista gyereked s teljesüljön álma...