Petőfi
Verscím sorok
/ KI VAGYOK ÉN? NEM MONDOM MEG /
/ TEMETŐBEN / ÉLŐ HALOTT /
/ TEMETÉSRE SZÓL AZ ÉNEK /
/ FÜSTBE MENT TERV / GYÖNGE VAGYOK /
A vers legyen vers,
hogy mindent elfelejts,
mindent,
ami úgy egyébként érdekes.
Egy elszármazott verse
Itt születtem, s itt nyugszanak őseim háromszáz éve,
Hol a főkötőket még Petőfi is dícsérte,
Boldogulást mégis máshol találtam,
S elhagytam hűséges szülői házam.
versparódia Petőfi Sándor nyomán
Menő celeb korában a jó Gazsi
(Ki nem néz tévét, az biz` nem láthati!)
Lopja, mint a képviselők a napot,
E semmiért
Vagy-hát miért,
Sok százezernyi jó magyar pénzt kapott.
Ahogy mondom, százezernyi pénzt kapott.
Oh Ifjak, igen, Ti, Márcziusiak!
A hónap idusán, hőssé lett Hazafiak!
Nemzeti ünnepünkre
Ébred a természet, megjött már a tavasz.
Újjászületésnek erős hatalma van!
Itt van az ideje, tetszhalálból kelve
Megmutatni, milyen a népnek ereje.
A márciusi ifjak emlékére
Csak a szél hazudik telet,
fényben vibrál a kikelet,
nem ijeszt már a hóvilág,
fejet emel a hóvirág!
Példát mutat, ahogy kinő
elhinni, hogy itt az idő.
Lantot kezébe mostan az vegyen, ki érzi,
hogyha ezt megteszi, a munkáját végzi.
Legyen ő lángoló Mózese a népnek,
mutassa az utat, mielőtt eltévedének.
Én is, mint Petőfi,
E sorokkal kezdeném
Őrültség, vagy szerelem című versem:
"Egy gondolat bánt engem..."
A nagy költő tévedett,
Aki azt állította,
Hogy a Föld szőlőszem,
S sugarak érlelik meg!
Vége van már a rossz időnek,
A tavasz talán ma köszönt be!
Ó, a szabadság költője,
Hazájának hűséges vére,
Egy forradalom áldozata,
Nemzetének megállíthatatlan szolgája.
Petőfi ha most is élne...
Kokárdával kiállna
a népet biztatva,
s büszkén szavalna...
Vándorfelhők, mikor jösztök,
a kék égről rámköszöntök.
Rámköszöntök, szegény Sándor,
oly távol van hazájától...!
avagy farsangi humor Petőfi Sándor után nagyon-nagyon szabadon
Eleinknek metszett tolla,
beszáradt a tolltartóba!
Ahhoz én már nem nyúlhatok!...