Otthon
A mai fények a szemnek üzennek,
színpompás ledek hamisan fénylenek,
visszavágyom egy régi szentestéhez,
igaz fényű gyertyák szív-melegéhez.
Karácsonykor minden út hazavezet,
Angyal vezérli kóbor lépteidet.
Tokajról szépet mondhatok.
Ezer mondatot onthatok.
Három pillért énekelek,
Folyók, szőlők és a hegyek!
Zárd az óévet büszke méltósággal,
köss békét most az egész világgal.
Vidám nevetésed járja át a hála,
legyél te az ünnep, és ne várjál csodára.
Ha egyszer még ez életben visszajössz,
tudnod kell, hogy vártunk rád nagyon,
ne szólj semmit, csak vedd le a kabátod,
s mosolyogj e buta kis dalon.
Falunap Szilágypéren
Hársillatú nyár szállong a lombokon át,
susogva terít hajunkra fénykoronát,
úgy tér ma vissza e kis falunak népe,
mint áradó folyó ölelő medrébe.
Emlékszel, milyen a hajnal itt, Nagyváradon,
mikor az első napfény simít a válladon,
és lopva oson fel majd a szőlőhegyekre.
Mondd, emlékszel még az itthoni reggelekre?
A rozsdamarta idő emlékködében
fel-felvillannak tarka képzetek.
Milyen voltál, már a múltba veszve,
s hogy élted fájdalmas életed.
Bár ködbe vész, tudom, merre fut a folyó,
érzem, mi vár az utcákon, túl a sarkon -
maradtam, ki mindig voltam: álmodozó;
s a szél ismerősen simítja az arcom.
Édesanyánk szíve
csupa-csoda kincs,
közepén a gyermek,
kinek párja nincs...
Tam-tam, ütemez, ütlegel a ritmus.
Akiből kimar, ad - felülír a vírus.
Papíron szólamok, harangok konganak.
Zsákokon a cipzár - hull a szív, markolat.
Hűs koránnyal
Talpra pattant,
Nyűtt kosárba
Szemet mert...
sokszor érzem: lebegek...
átjáró a föld felett -
a föld felett az ég felé,
hogyha bárki sejtené...
"Hol van az a kis ház, hol kevesen járnak?"
Hol gyöngéd zamata van a boldogságnak?
Hol színes muskátlik csüngnek az ablakon,
Csalogánydal ébreszt napfényes hajnalon?
Fenyők közül a hegy nevet,
fenn az égen kismadár integet,
csőrében egy napsugárral
ideszáll, odaszáll,
bókol a szél, meg-megáll,
dalolja a kismadár,
hogy szép a nyár, és szép az élet,
én senkivel sem cserélek.