Otthon
Táncot jár a karnison lévő függöny,
régen rárakott fa pattogó hangja hagyja el a kályhát,
vad kapirgálás hallatszik a padláson, s csapdossa
a feljáró ajtaját a szélnek vándora.
Ritka, ha van, aki otthonra talál,
Hol feszültség agyat nem kalapál,
Megpihenhet már a megfáradt lélek.
Nem ide születtem,
bár nekem otthonom e táj.
Itt nőttem fel én
eme szép Zalai dombságnál.
Udvarban egy nagy utazó,
Újra meg újra eldobható,
Rendítlenül járja útját,
Miközben leír egy karikát.
Újév hajnalán
Hangosan fénylett az égbolt,
a tűzijáték is szép volt, de
ijesztő, durranó hangok
gyötörtek, s széllel égnek
eredtek, rémült, bundát viselő,
gazdát szerető, parányi
állati lények!
Kérdezi tőlem a nyár zivatarja, a lányos, a langyos
békehozó, hogy vágyom-e máshova szerte e Földön -
szállni a felhőn szem horizontján túlra, ha hangos
gépem az éj tenyerébe bebújt. Míg másfele töltöm
napjait évnek, s ritka, ha járom városom útját,
otthon a hely már mind, ami porral lepte cipőmet.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
...Ha Te fájsz, én is fájok,
örülsz, örül az én világom.
Temetsz, temetek én is,
Életet adsz, élek én is.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
A Mátra lábánál születtem én,
vallom bölcsőmet szeretve és büszkén.
Nem vágyódom el innen messze, túlra,
végigvezeti utamat a fel-, és majd leszállásra.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Ring-ring a kis lélek birodalmába`,
majd egy napon végtelen szomjúságába`,
kiúszik a hatalmas lélek óceánba.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Hiszek én tebenned, édes hazám,
Magyar Nemzet őrangyala, vigyázz reánk!
Jók itt az emberek, tudom,
csupán megtévesztett a sok uralom.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Áldott, békés és boldog karácsonyi ünnepeket kívánok
Karácsony van. Künn a föld pihen új életet,
benn duruzsol a kályha, ontja a meleget.
Gondolataimban most veletek ünneplek,
megköszönöm, hogy vagytok! Istennek.
A hátam mögött több ezer mérföld van,
túl sok helyen jártam, számos világban.
Bármely helyen, bárhol, bármikor,
az utam kanyargós volt mindannyiszor.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Úgy szeretlek, élet, ahogy vagy,
én édestestvéremmé fogadlak.
Egyetlen, igaz nővérem! - hívlak.
"Hol van az a kis ház, hol kevesen járnak?"
Hol gyöngéd zamata van a boldogságnak?
Hol színes muskátlik csüngnek az ablakon,
Csalogánydal ébreszt napfényes hajnalon?