Őszidő
Citrom-hajú nyár elillant,
bronzos fürtöt visz a szél,
gesztenye szemével pillant,
zizzen, reccsen - így regél
Őszasszonyunk lépte csosszan,
galagonya-piros ajka,
rőzse-ujja reccsen, roppan,
megérett a szőlő, alma
Fürtök lógnak vesszőn, ágon,
muskotállyá ért a nyáron,
szél üstökén avarcsákó,
óbor-színű kecskerágó
Gyors, zuhanó a
Naplemente. Vaksötét.
Száradt kórósor.
*
Est, sötét álarc!
Hulló falevelek halk neszét
fogja fel az esti szél.
Aranyló alkony
Teszi széppé hűs estét.
Reggel, vastag dér.
Takaró alatt horkol,
Kilenckor kávét kortyol.
Ősszel...
Esőfelhők csak
Vonulnak... jönnek újak.
Ködfolt, baljós jel.
Kiskertben rózsák nyílnak,
Naptól levelek híznak.
Az időjárás szimfóniája...
Nyári illatok
A lanyhuló napfényben.
Csillaghullások.
Ősz lett, megjött levélgyűrőn-izzó, szent harag.
Szerettük a meleget, ellene ez fakad.
Viharok várhatók, zajjal jön az ősz, mint rém,
Lesz majd sok eső is, bár mindezt nem szeretném.
Fúj, őrjöng, mint megsebzett vad...
Szél úrfi futkos,
Lebbenti leveleket.
Gyengét leveri.
Tegnap még boldog voltam.
Fönt alkonyodik,
Bíborvörös ég-alja.
Ég még azúrkék.
*
Esti szél kereng,
Bíbortüzű ég alatt.
Október
Sárkány-leheletű nyárnak most már vége,
napnak palástjáról aranyrojtok hullnak,
rozsdás kosztümjében ősznek ékessége,
izzó csipkebogyót fognak rőzseujjak
Színüket vesztik
zöld levelek,
érzik a hűvöst,
és a telet.
Elindul az ősz a kertben,
épp csak köszön, zajt ne keltsen;
szél dúdolja bűvös dalát,
nyárnak küldi hódolatát.
Tévelygő levél
Száll réti kóró fölött.
Körbe... csak köd van.
*
A ködben zajong,
A szélben csapkod eső.