őszi táj
Sugárúti fasor
Fény cikkan a fák alatt,
az útra könyököl,
fák hegyén az ősz halad,
a szél is szöszmötöl...
Elindul az ősz a kertben,
épp csak köszön, zajt ne keltsen;
szél dúdolja bűvös dalát,
nyárnak küldi hódolatát.
Ősszel az erdőben...
Susogva hullottak falevelek,
Az erdők megadóan vedlettek,
Megadóan csak tűrték gondjukat,
Hullatták bíborvörös lombjukat.
Humoros parafrázis
"Érett a gesztenye,
Lepotyog az ágról,
Ringató zene száll
Szenderedő tájról."
Eredeti Basho stílusú haikuban...
Tévelygő levél
Száll réti kóró fölött.
Körbe... csak köd van.
*
A ködben zajong,
A szélben csapkod eső.
Lassan ballagunk az Ősz utcán a mély avarba`,
Belesüllyed a cipőnk, mert nagy az ősz hatalma...
Európai stílusú haikuban
Nap lemenőben,
Nézem, látom múlt időt.
Szende ősz dala.
Megint szüret lesz.
Még dong a hordódonga.
Finom-bortartó.
*
Seregély hadak
A mézízű szőlősben.
Ficánkolnak a színesre megfestett levelek,
zizegnek, zörögnek, ahogy a haragvó szél megfújja,
sugdolóznak egymással a vidám, forró nyárról...
a vén, öreg tölgyfát átölelem önfeledten újra.
Bánatosan könnyezett a szürke felleg,
Oly szomorú volt, csüggedt és magányos.
Sziporkázóan virgonc társát kereste,
Ki oly ragyogó, bársonyos, bolondos.
Komoran támad az ősz, metszőek a színek.
Jő majd még a tél is, de a szánkó még minek?
Ősz jő és átveszi a totális hatalmat,
Átszínezi a bokrot, leveleket, fákat...
Levél megsárgult,
Teste pörög avarba.
Ázik esőben.
*
Szenvedő levél
Kezdi útját avarba.
Sírnak az elszáradt levelek,
Levélből sző takarót a szél.
Szikkadt, aszott a tarka avar,
Hallod, az erdő búsan mesél!
Úti batyuban van már a nyár, mint kutya tépett rongya,
Bár az ég még kék, a nap meg a sugarát csak úgy ontja...
Nyomában aranykalász eltűnik, és jő az őszi színvarázs.
Jön már a várt szüret, rohamléptekkel közeleg a hervadás.
A tanka csokrot eredeti Bashó féle stílusban írta meg a szerzőpáros.
Szél hideget hoz,
Jó idő remény elszállt.
Halvány napsütés.
Vénül az idei nyár,
De kinn még forróság vár,
*
Vándormadár száll,
Siet, vissza nem tekint.