Ősz
Csendes őszi napon Visegrádon járok,
fénylő napsütésben a Dunára látok.
Ragyogó az idő, felhő nem zavarja,
sárgult falevelek hullnak az avarra.
más szövésű ruhát ölt bőrömre,
mielőtt belém látna mindaz, mi oly hideg,
vannak még szavak, azok ragadnak ki
az életből,
mormolok belőlük benső monológot,
miképp robajként szüli a szelet a
tűlevelű erdőkkel terhes gyomrú Kelet.
Göndör hajú szomorúfűz,
mely fodrozódik az őszi, harmatos napkeltében.
virágszirmoktól selymesedik a rét,
félig rálibben a dombra,
de változás ugorta át éjjel az árkot,
vadvirágok illatát elmúlás fuvallata lopja.
reszkető kertben sziromlevelet...
Egyik napon fél-alélva szenderegtem hajnalban.
Testen kívül azt láttam, hogy réten vagyok, nappal van.
Szelíd hangot hallva repültem, és húzott egy kéz.
Majd a fülembe súgott: Ember, most láss is, ne csak nézz!
Az ősz elmerengőn
rőt szőnyeget terít
zörgő levelekből.
S a hűvös szél vadul
csap le rájuk. Felriasztva
a fényben fürdőző hadat
Őszi napsütésben Visegrádon járok,
fent a fellegvárból vén Dunára látok.
Ragyogó az idő, felhő nem zavarja,
őszi falevelek hullnak az avarra.
Nézd a színes
Falevelet.
Sárgát, barnát,
Pirosat.
Szél rázza a faágat,
A levél könnyet hullajt.
Lassan hizlalja arcát a Hold,
víz felett gyönyörködik benne,
halkan susog az őszi lomb,
mintha az elmúlástól félne.
Károgó vén tollak
tudjátok-e mi lesz holnap,
míg körözve fejem fölött
örvényletek, foltjai a napnak?
Őszre fordult az idő
napsugara gyengülő
zöldellő dombtetőt
borít rozsdás terítő...
Lassan aranyszínűvé sárgulnak a zöld levelek
hatására egyik nagy természetfestőnek, az ősznek.
A Nap gyengülő sugarai még fényfürdőt vesznek.
Az emberek dideregnek "hála" az ősz hűvösének.