Összhang
Hogy milyennek lát a világ,
nem számít, ne bánd!
Úgy, mint ha fák
szólnak fákkal,
némán, de mégis
dúdollak én is,
s te dúdolsz engem,
itt tudlak bennem,
s te ott tudsz magadban,
mint kozmoszt a magban...
Őszinte, szókimondó lélek,
akit nem ijeszt meg a versben beszélek,
aki bátran küzd akkor is, ha nincsen
értelme széllel szembeszállni egy bizonyos szinten.
Ha kifelé élsz, a világ beszippant,
Ha befelé élsz, eléred önmagad.
Ez a világ pont attól szép,
hogy a dolgok sokfélék.
Minden ember ajándék,
lásd bennük sorsod eszközét!
Talpamon pihen meg a homok puhasága,
bőrömön nyúlik el a szellő simogatása.
Csönd és hang korlátlan kettős
Vágyva
Mély csöndre, nem hallva mást,
Vágyva
Az ordításra, ne hallja más,
Beszélj! Ha hallgatsz,
Ha süvítesz: Hallgass!
Pipacspatak úszik méregzöld fűmederben...
langyos szellőtangót rop a nyári fuvallat, s
iszákos rigónk kortyol mézszín napsugarat,
hogy fehéreper-fánkkal még többet pereljen.
Amoreflexnek
Szerető szívek összeérnek,
együtt dalolnak, egymásért élnek.
Válaszvers Izának
Ha hamisan szól a hegedű húrja,
Csak tekerni kell a feszítőn,
Az alaphangot a hangvilla adja,
S máris szól tisztán, zengőn.
Múlt csápjai boldogan, fényesen,
ősöröm zsongó kertjét óvva őrzők,
jelen maradtok kérve, kérve sem.
Átadtam szívemet egészben,
Összetörve tartom most kezemben.
Nem volt jó csere, tört a portéka,
Nem segíthet rajta modern apotéka.
Mint ér, melyből csermely
s patak kerekedik,
kezdi a billentyű
a méla dal lépteit.