Öröm
Ha az emberiség így működne...
Soha senkinek rosszat nem tenni,
Annak tudatában cselekedni,
Öröm lenne Földön járni-kelni.
A Mikulás szánját
rénszarvasok húzták,
vidám csengettyűhang
kísérte az útján.
Hull
A hó,
Vastagszik
A bársonyos,
Fehér takaró.
Boldog az a perc, mikor átölelsz,
Boldog a nap, mikor velem lehetsz.
Anyám példáját követve...
Advent-időszak várakozás a
Szeretet ünnepének napjára.
Egy év elszállt, advent ismét ímhol,
Szívem már hevesebben zakatol.
Pénz, pénz, hatalom mit ér,
hisz minden változik...
csak a bolond ember gyűjt,
az okos pedig álmodik!
Önkioldom Szófiát,
holnapig megvár Várna.
Szelfik, fotokópiák,
fagyis nagyot kaszál ma.
Szeretem a tájat
Napot holdat rétet
Ringó almafákat
Lelki békességet
Várjuk már,
szívünkben nyár.
Tengernyi kéz a magasban:
Ma este a város csak a miénk!
Ahogy felkaristoljuk előttünk az életet,
Szembenézünk magunkkal, és érezzük az éveket,
Megélni akarjuk, ott lenni a pillanatban,
Amit elvettem tőled, már régen visszaadtam,
A lábnyomunk jellegzetes, amolyan örökre megmaradó,
Tudod, nem a lefele néző, hanem a felfele haladó,
Csöndben állunk most is, kezünkben egy üveggel,
Ha az én fámat akarod, nézz szembe a rügyekkel...
Tükörbe félve nézel,
Ökölbe szorított kézzel.
Folyton az megy a fejedben,
Hagyd abba, azonnal fejezd be!
Öreg ház fapadlásán
lyukacska tátong,
sárga mellű cinegék
búvóhelyét látom!
Szilágyi Péter (PeterSzilagyi)
Szembe fúj a szél, az
ár, ha néha ellep,
bennem él még és remél
egy néma gyermek.
Írnom kell, mert ismét elkapott az ihlet,
évtizedek óta csak tettekben hiszek.
Háborgó világunk nem hagy nyugodni,
féltem gyermekeim magukra hagyni.