Öröm
Gyermekkorom sok szép szava,
most is hangzik a dallama.
Anyám gyengéd sugallata -
nőj majd fel, fel a magasba!
Az égboltról napfényt csentem,
önfeledten felnevettem,
amint elhagytam az iskolát.
Egy szó mit jelent?
Százszor, ezerszer...
Elmondva, elhullajtva, mint egy könnycsepp a porban...
Újra és újra...
...láttalak!
Csak egy pillanat,
nem több!
Előttem repdestél,
könnyű szárnyadról
szivárvány szállt felém...
Szívek hangja, hajnali képek
örömtáncot járnak s regélnek.
Szeretem a bőröd illatát,
selymes hajad zuhatagát.
Veled lenni, szemedbe nézni,
mosolyodban elveszni.
Fatörzset kémlel, mi
frissen vágott, majd
alá is bújik a kis álmos!
Milyen volt, mikor boldog voltam?
Álltunk a könyvesbolt eresze alatt,
körülöttünk szakadt, ömlött a langy
zápor, pattant vissza minden hízott
csepp a térkőről, s én duruzsolón,
egész valómban boldog voltam.
Játszol velem, anya?
Repüljünk az űrbe ma!
Szálljunk le az összes bolygón,
sétáljunk egy csillag-úton!
Itt vagyok, kincsem, beszélj hát!
Mondd el nekem, hogy mi bánt!
Meséljünk most vicceseket,
énekeljünk énekeket!
Van, hogy leborul rád a rémisztő sötét,
látod, ahogy sűrű árnyék borul föléd...
Ellesett pillanatok
Nőnap közeledik,
fiúcska számolja
gyűjtött zsebpénzeit.
2019. a magyar költészet napja
Gyermekkor
Nagy csodával megérkeznek, majd
mosolyt csalnak s megmérgeznek.
Angyali sírásuk, első léptük, az
univerzum csillagos létük!
Lennél-e, Kedvesem, égbolt,
Ha madár volnék?
Röptömben Neked,
Csak Neked dalolnék.
Egyszer valaki azt mondta,
Minden tiszteletem a tiéd,
Ám ekkor még ő sem tudta,
Mindez mire is lesz elég?