Öröm
Amikor az Isten tenyerére nem vesz,
mikor szünet nélkül csorognak a könnyek,
mikor nincsen egy hang, ami szépen szólna,
s hiába nyílott ki, másé lett a rózsa...
A pici szobámban érintenek a reggelek,
Egyedül vagyok, de nem is reszketek.
Köszönöm, hogy alhattam benned,
Meghálálom, csinálok neked rendet.
Amikor még kislány voltál,
nem daloltál, ordítoztál...
Nehéz volt az élet dolga,
őriztelek: boldog szolga...!
Az álmomban e völgynek nincs határa.
Karját tárva dombnak feszül a pára,
és csendben aranyló ezer napsugár
szórja szét tündöklő fényét a tájra.
Régi, szép emlékek felidézése
Volt olyan, ki ellenségem,
Az ok az én bő beszédem...
Eltévedtem.
Nem is tudom, hogyan tettem.
Angol egyes,
Matek hármas tőlem szégyen.
Örömöt szeretnék látni az arcodon
Örömöt szeretnék látni az arcodon,
hogy fülig húzódik a szád,
hogy túljutottál már a belső harcokon,
s kitárult neked a világ.
lassan, de jön a nyár
Nyár szele lebben
júniusi csendben, s
lágyan suttog-dúdol,
érik a vetés, s
lesz sok búza,
nincs ok búra.
Úgy emlékszem rája, mintha ma lett volna,
gyermeknap reggelén kelepelt a gólya.
Ki is szaladtam én a házunk elébe,
sárgalábú gólya szállott a kéményre.
Lehunyom a szemem és vágylak,
Messze vagy, csak álmodom ajkad,
Titokzatos, rejtelmes nyár van,
Rólad mesél az esti csillag.
Anyu! Ma este te altass el engem,
Kérlek, egy mesét is mondjál el nekem!
Tudod, én téged oly’ nagyon szeretlek,
Holnap is szófogadó kislány leszek.
Gyermekkorom sok szép szava,
most is hangzik a dallama.
Anyám gyengéd sugallata -
nőj majd fel, fel a magasba!
Az égboltról napfényt csentem,
önfeledten felnevettem,
amint elhagytam az iskolát.