Örök emlék
Tudom, nem volt a legjobb
a kétezer huszonkettes év...
Emlékszem az első találkozásra,
Ma már csak gyermeki ábránd,
S ha néha eszembe jut,
Mit akkor nekem mondtál,
Elfelejteném úgy igazán.
Elmerülök lelkem vak sóhajában,
Mellettem vagy, mégis messze,
Igazán csak néha látlak.
Zafír felhők alatt csak egy volt
a sokból
Mély lélegzete semmi sem a
Földnek.
"Az évek jöttek, mentek," észrevétlen,
elsuhant mellettem több évtized, de
nem törődtem a múló idővel. Velem voltál.
Melegített a szemedben izzó parázs.
Szívemben örökre ott lesz egy emlék,
Melyet te töltöttél fel nem rég,
Csókjaidnak sokasága,
Testemnek, s lelkemnek palotája.
Örök emlék, örök szerelem,
Elfeledném, de nem tehetem,
Szívembe vésve minden emlék,
Fogtad a kezem, nem is oly rég.
Itt nyugszik egy szív, mely már nem dobog.
Ki életben csak mosolyt osztogatott.
mégis megpihen már fáradt szíve,
örökké élni fog az emléke.
Mikor este kiégnek a fények,
és beborít a sötétség.
A szememben könnyek égnek,
a testemet elhagyja a keménység.
anya
Borús az égbolt,
a nap hiába tűz.
Emlék maradt belőled...
Édes Emil emlékének ajánlva
Akár egy vízbe dobott, piciny kő,
ki szüntelen hullámgyűrűket vet,
vagyok, ki bajból kovácsol erényt,
mikor saját gúzsomban szenvedek...
Tavaszi verőfény csillogott
A Duna bársonyos habjain,
S az elmúlt téltől duzzadón,
Szelíden hömpölygött felénk.
Nélküled unalmasan telik a nap,
Veled jó volt minden pillanat,
Minden perc örök emlék marad,
Amit veled töltöttem e hosszú idő alatt.
Nekem most csend kell,
mély alázat,
lehajtom fejemet,
szemem könnyben ázhat
úgy, ahogy én akarom,
nem titkolva keserű bánatom.