Örök barátság
Egyszer volt és csodamód ma is van
Hetedhét és tán még több országban,
Hol valaha uralt a csúf sárkány,
Élt egyszer, s ma is él három leány.
Ha azt mondom: "Baj van!"
A válasz: "Meséld el, halljam!"
Bűneim neki gyónom meg halkan,
minden szavában feloldozó dallam.
Ha egy régi barátság,
napi szinten való együttlét,
titkok titkai,
s mindig csak veled lenni,
mert ez volt,
amikor nem volt más,
ahogyan mindent elmondtál,
mit másnak nem akartál...
Csend az én legjobb barátom,
nála nyugtom megtalálom,
soha nem vág a szavamba,
nem beszél lyukat hasamba.
Rózsafa tövében alszik
a horkoló Tücsök Tóni,
de messziről észreveszi
a sétáló Pici Póni.
Barátod voltam, s barátod leszek,
Bármi is történjen veled.
Örök barátságnak én azt nevezem,
ha én sírok: te velem vagy...
Örök emlék egy barátság, minek soha nincsen vége.
Gyerekkori bolondság,
most már a múltamnak egy része.
Elmesélem versikémben ki volt az én barátom,
akit tőlem egy keserű nap
a halál el nem választott.
Áldom azt a napot mely az utamba ejtett,
Barátságunk kezdetét elfeledni nem lehet.
Őszi napon sétáltam haza egyedül,
Gyermekként, ki a világ elől menekül.
Kis szívem sötét bánattal volt tele,
Mert csak kihasználták, játszottak vele.
Édes Emil emlékének ajánlva
Akár egy vízbe dobott, piciny kő,
ki szüntelen hullámgyűrűket vet,
vagyok, ki bajból kovácsol erényt,
mikor saját gúzsomban szenvedek...
Édes emlék az első találkozás,
arcod csupa derű s kacagás,
beszélgetni veled oly mókás.
Van valaki, akit évekig vártam,
Kerestem, és most újra megtaláltam.
Féltem, hogy nem látlak már míg élek,
Féltem, de ettől most már nem félek.
Egy folyton visszatérő gondolat...
Lelkem folyóján úszó,
Díszes gondola...
Halk madárdal kihalt réteken,
Fel-feltűnő napsugár,
Borús reggelen...
Örök barátság igenis létezik,
a kutya is a családhoz tartozik.
Nem baj, ha nincs kacsalábon forgó palotád,
az a lényeg, hogy van egy hű cimborád.