Öregség
Párhuzamok
Felfeslett a felhők ruhája,
füstködös eső csap pofámba,
és a járdán mély-sáros tócsák
léptemet toccsanva locsolják.
Engedd meg, hogy olyan legyek,
Amilyet gyermekeim álmodnak meg!
Engedd meg, hogy olyat tegyek,
Amire büszke lehet minden gyerek!
Vajon lesz-e olyan öregségem,
mint egy színes rét,
aranyló nyár, olyan szép,
mint egy őszi táj?
Padlásunknak sötét mélyén,
pókok kedvenc rejtekhelyén
viselt, fáradt íróasztal
teles-tele apró lommal.
Nyárhevű hajnalok harmatán boldog úgy éjnyugalom,
ahogy asszonyos karjaid vánkosát vánkosomul fogadom.
Telnek, múlnak... évek.
Lassan múl` az élet.
Öregszik a család,
én is öregedek.
(3 soros-zárttükrös)
Jó lenne az idő pillanatába belelépni,
Hátha ott lehet az időnkről sok mindent megtudni...
Jó lenne az idő pillanatába belelépni.
Apró gyermek, kicsi lányka,
Édes, puha, nagy szemű,
Csodálkozott a világra:
Minden olyan nagyszerű!
Szép, kerek évszám a kilencven év,
már nem fűti szívem az ifjúi hév,
de máig is szeretem a szépet,
megnézem a csinos fehérnépet.
Remegősen öleli
magához a takarót.
Négy unoka röstelli
átkarolni nagyapót.
Mozgásból mozdulatlanságba...
Sodor az élet,
Megállíthatatlan vagy,
Ám érhet meglepetés.
Fogynak már a mérföldkövek utamon.
Lihegve megállok, - kalapál a szív -
A fákban csendes nyugalmat találok,
S az útszéli mély árok magához hív.
Öregasszony a Kárász utcán
birset árul egy padon.
Foltosak és férgesek,
első blikkre ott is hagyom.