Öregség
(3 soros-zárttükrös)
Jó lenne az idő pillanatába belelépni,
Hátha ott lehet az időnkről sok mindent megtudni...
Jó lenne az idő pillanatába belelépni.
Apró gyermek, kicsi lányka,
Édes, puha, nagy szemű,
Csodálkozott a világra:
Minden olyan nagyszerű!
Szép, kerek évszám a kilencven év,
már nem fűti szívem az ifjúi hév,
de máig is szeretem a szépet,
megnézem a csinos fehérnépet.
Remegősen öleli
magához a takarót.
Négy unoka röstelli
átkarolni nagyapót.
Mozgásból mozdulatlanságba...
Sodor az élet,
Megállíthatatlan vagy,
Ám érhet meglepetés.
Fogynak már a mérföldkövek utamon.
Lihegve megállok, - kalapál a szív -
A fákban csendes nyugalmat találok,
S az útszéli mély árok magához hív.
Öregasszony a Kárász utcán
birset árul egy padon.
Foltosak és férgesek,
első blikkre ott is hagyom.
Úgy járkált fel-alá,
mintha muszáj lenne,
kötényét magára,
a fát tűzre tette.
elmélkedés
Még vannak szép napjaim, ha a napsugár nem is ragyog,
Jönnek jó barátok, vidámak, társaság, mely csak csacsog.
Éj magányos, s szívem sajog.
Borospincék falán
nemes penész terem,
a jó, vörös nedű
hozza meg a kedvem.
Nem vágyom én sokra, csak szép és példás életre,
Hogy életem éljem inkább csak egészségben, nevetve.
Csak annyit és úgy kapjak az élettől,
Ami Neked jutott e sok szépségből.
Visszaköltözött otthonába a nagyi,
továbbra is sütikkel fog minket várni.
Őrája mi vigyázunk már nagyon régen,
gondját viseljük minden téren.
...most már nagyon elegem van
úgy általában mindenből
az állandó gürizésből
főleg ilyen kevés pénzért
ebből nem lehet megélni
lakás renoválásra is
kapura is kellene de
sárga csekkekre se elég...
Az óriáskerék olyan, mint az élet...
Fordul egy jó nagyot, aztán vége.
A fordulat lehet hosszú s rövid,
A lényeg, hogy mindig megtörténik.
Egy lány elindult az éjszakába, csak hogy menjen, maga sem tudta hova.
Amerre vitte a lába, arra ment a gondolata is utána.
Szél fújt, eső csepergett, de a lány nem sietett.
Merengve rugdosta a sárga, barna avart, még egy gilisztát sem zavart.