Öregség
Édesanyámnak
Álmomban ma nálam jártál,
szelíd hangon dúdolgattál,
simogatva betakartál,
nagy nyugalmat árasztottál.
Elkergette az újév a régit,
ne árnyékolja be az ő fényit.
Lejárt az év utolsó napja,
mulat a népnek apraja nagyja.
Cikázott a napsugár a tó vizén,
tündérrózsa kivirágzott a szélén.
Kedvesemmel ott pihentünk egy hétig...
Nem suhantak még a gyerekkori nyarak,
de már akkor is élénk volt a képzetem...
Bogácsi nyaralás,
csodálatos emlék,
fürödtünk, táncoltunk,
ittuk a jó lőrét.
Bordalfesztiválra jöttünk ma itt össze,
ne búsuljon senki, víg legyen örökre.
Minden egyes ember vigadjon, daloljon,
ezen a szép napon ma ne szomorkodjon.
Közeleg az újév,
elröpült a régi,
Isten tetteimet
vajon számon kéri?
Aranylakodalom
van a mi klubunkban,
Péter Ilona a
klubunk menyasszonya.
Ötven év képekben
csodálatos dolog,
emlékszünk a múltra,
velünk a föld forog.
Erős láncaimmal röghöz vagyok kötve,
nem szakíthatom el, rab vagyok örökre.
Rab vagyok én, hazám legszegényebb rabja,
lelkem szabadulna, de szívem nem hagyja.
Az öreg télapó
megrázza szakállát,
lábára felhúzza
mérföldes csizmáját.
Párhuzamok
Felfeslett a felhők ruhája,
füstködös eső csap pofámba,
és a járdán mély-sáros tócsák
léptemet toccsanva locsolják.
Engedd meg, hogy olyan legyek,
Amilyet gyermekeim álmodnak meg!
Engedd meg, hogy olyat tegyek,
Amire büszke lehet minden gyerek!
Vajon lesz-e olyan öregségem,
mint egy színes rét,
aranyló nyár, olyan szép,
mint egy őszi táj?
Padlásunknak sötét mélyén,
pókok kedvenc rejtekhelyén
viselt, fáradt íróasztal
teles-tele apró lommal.